Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

166 nyomorgatja ok nélkül, aki a teljes nemzetségével mindig megmaradt a királyok és szent elődeik (omnibus regibus et sanctis progenitoribus) hűségén. Ezért kérik a királyt, hogy a Tamás részéről Istvánt és őket ért pusztításokat vizsgálja meg. D. in Vethes, in quind. S. Michaelis. E.: DL 47 843. (Múz. Ta. 1910. 55.) Hártyája ép, hátoldalán azonos kéztől címzés, kisebb zárópecsétek bevágásai, ill. egy nagyobb méretű zárópecsét foltja. R.: Szatmár m. 33. sz. Megj.: Szántói Pető a debreceni csata után lett Dózsa szatmári (al)ispánja, először 1317 áprilisában tűnik fel, ám Dózsa halála után, 1324–1330 között is szatmári comes-ként szerepel – akkor már vélhetően „teljes jogú” ispánként (Engel, Archontológia I. 188.; Zsoldos, Debrecen 58.; Szatmár m. 28.). Balogsemjén nb. Mihály fia István 1323. jan. 19-én már nem élt (A. VII. 14. sz.), így a legkésőbbi október 1322-re eshetett. Megjegyzendő, hogy a megye közgyűléseit ebben az időben a legtöbbször csütörtöki napon tartották (Szatmár m. 17., 19., 20., 21., 24., 25., 26., 27., 29. sz.), és a mondott évkörben 1317-ben esett a napi kelet csütörtökre, így ez a legvalószínűbb év. 222. (1306–1317.) dec. 21., Eger Márton (M.) egri püspök kiközösítés (excommunicatio) büntetése alatt megparancsolja János és Péter Sekzow-i papoknak, hogy levele kézhezvételét követően egyházi hivatali tevékenységüket szüntessék be a parókiájuk alá tartozók számára, hacsak azok meg nem fizetik a püspöknek járó tizedeket. D. Agrie, in die Thome ap. E.: SNA. Bárczay cs. lt. 1. 55. Fk.: DL 84 246. Vízfoltos hártyán, hátoldalán azonos kéztől címzés és zárópecsét maradványai. Megj.: Az oklevelet csak Márton egri püspök napi kelet alapján szóba jöhető hivatali ideje datálja (1306–1321, vö. Engel, Archontológia I. 68.). A keltezés azonban tovább szűkíthető az alapján, hogy az egri püspök és a káptalan között per folyt bizonyos – így az Abaúj m.-i Szikszó – tizedeiről is, és végül a püspök ígéretet tett az esztergomi érsek ítélete után, hogy a kérdéses tizedeket átengedi a káptalannak (1317: A. IV. 678., 680. sz.; 1319. ápr. 10.: A. V. 427. sz.). Ha feltételezzük, hogy a püspök betartotta saját fogadalmát, és a per után már nem ő intézkedett volna a szikszói tizedek ügyében, akkor a felső időhatár 1317-re módosul, az említett Szikszó ugyanis az oklevél provenienciája alapján (Bárczay cs.) bizonyosan az Abaúj m.-i települést takarja. 222a DL-DF adatbázis 1312–1317, ill. 1318. év alatt regisztrálja Dózsa mester levelét: DL 56 659. (Kállay cs. lt. 1300. 102.) (K.: AO. I. 462. R.: Kállay I. 79. sz.,; DIR C. XIV. I. 292.). Az oklevél regesztáját (1318.) márc. 22. kelettel l. A. V. 79. sz. A kiadási év biztosan jó, l. még Dózsa (Szabolcs m.) ugyanakkor kiadott levelét: 237e sz.