Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)
DOCUMENTA
163 140., 201.), így a kiadási idő alsó határa a 14. század eleje. A Borsák, köztük Beke hatalmát 1317 nyarán számolta fel Károly (Zsoldos, Adorján 204– 209.), ez a kiadás biztos felső időhatára. Bár Kozma fia Ivánka már 1312 júniusában elhunyt, Adony fia Ivánka csak 1327–1329 között halt meg (143. sz. megj.), és mivel a pontos azonosítás kétséges, ez nem szűkíti le a keltezést. Hogy (I. Károly) király milyen erdélyi ügyei miatt kapott Ivánka felmentést, a szövegben nem látszódik, de a hátoldali feljegyzés alapján (pro magistro Iuanka super expeditione ... carceris) egy katonai hadjáratra gyanakodhatunk. Ez esetben 1315–1317 közötti időszakra szűkül le a keltezés, mert azelőtt egyetlen király sem vezetett Erdélybe hadjáratot a 14. században, ám legkorábban 1315 elejétől megélénkültek a harcok (Zsoldos, Erdélyi háborúk 205–216., más elképzelések kicsit későbbre helyezik a harcok kitörését, l. uo.). Ez esetben az említett Ivánka mindenképpen Adony (Odun) fia, hiszen Kozma fia Ivánka ekkor már nem élt. 216. (1260-as évek–1317.) júl. 4. Ismeretlen oklevéladó (Datum pro memoria) [leleszi konvent] tudatja, hogy korábbi memoriális levele értelmében Simon fia Simon comes-nek júl. 1-jén (in oct. Nat. B. Iohannis Bapt.) 1 márkát kell fizetnie, és egy Pál nevű szolgát visszaadnia a színe előtt szenterzsébeti (de Sancta Elizabeth) János özvegyének. A mondott határnapon Simon officialis-a: Veres (Rufus) Jakab meg is jelent az ura nevében, és késznek mutatkozott a magával hozott 1 márka kifizetésére és a szolga visszaadására, ám az asszony nem jött el, és nem is küldött senkit a pénz és a szolga átvételére. D. 4. die termini prenotati. E.: DL 57 998. (Soós cs. lt. 218.) Szakadt hártyán, hátoldalán tárgymegjelölés és zárópecsét foltja. K.: DPM 327. sz. (R. is) Megj.: Az oklevél provenienciája (Soós cs.) alapján Simon fia Simon Baksa nb. Simonnal azonosítható (Engel, Genealógia, Baksa rokonsága 1. tábla), aki a századforduló környékén tűnik el a forrásokból, ám elhunyta csak 1318 első felére tekinthető biztosnak. Mivel más, itt felbukkanó személyek életidejét nem sikerült hozzávetőlegesen sem meghatározni, ezért az alsó időhatár is Simon forrásokban való feltűnése. Az oklevél nagyobb valószínűséggel késő Árpád-kori, kiadója pedig – a hátoldali pecsét és a szöveg stílusa alapján – a leleszi konvent. Bővebben, forráshivatkozásokkal l. a DPM 327. sz. kommentárját. 217. (1317.) aug. 11., Géc Miklós, Peteu mester Zotmar-i comes vice comes-e és ugyanezen megye 4 szolgabírája tudatja, hogy az engedélyükkel és a felek akaratából aug. 25-re (ad quind. datarum presentium) halasztották Szilveszter fia Tamás felperes, és Gothhard [!] comes, ill. a fia: András perét, hacsak nem tudnak addig megegyezni. Ellenkező