Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

160 211. (1314–1317.) máj. 4., Esztergom Tamás esztergomi érsek és örökös comes Miklós (N.) győri püspökhöz és örökös comes-hez: Tamás Bel-i apát panaszt emelt, mert a Nul faluból a szent királyok privilégiumai alapján nekik járó bortizedet a címzett tilalmazta, ezért levelében kéri a püspököt, hogy a mondott tizedet ne vegye el a serviens-e: Budur tanácsára. D. Strigonii, in crast. Inv. S. Crucis. E.: BFL. Konventi lt. Caps. 317. (65. B.) (DF 207 124.) Hártyán, hátoldalán azonos kéztől címzés és befűzött hártyaszalagon mandorla alakú zárópecsét foltja. Tá.: Bebek Imre országbíró 1368. máj. 26. Uo. 546. (49. 23.) (DF 207 345.) K.: AO. I. 562.; Str. II. 788.; P. VIII. 304–305.; P. VIII. 366. (Tá. alapján) Megj.: DL-DF adatbázis mind az eredetit, mind a tartalmi átírást 1310. máj. 4-re datálja, és ez olvasható az oklevél mikrofilm-másolata melletti cédulán is. A kiadások 1315 és 1320 körülre tették a keletet. Az 1310-es évszám ha nem is teljesen lehetetlen, de elég valószínűtlen, mivel Kőszegi Miklós győri püspököt 1308–1310 között csak postulatus (választott) titulussal említették, V. Kelemen pápa 1310. júl. 28-án erősítette meg titulusát (A. II. 931. sz.), és egy esztergomi érsek szinte biztosan beleírta volna a címzésbe a postulatust 1310 nyara előtt. Miklós 1313 őszétől lett Győr megye örökös ispánja (ahogy itt is nevezik), és 1318 elejéig viselte e címet (Horváth, Győr m. 13–20.). Az oklevél keltét így 1314–1317 közé tehetjük, leginkább az 1314–1315. évekre, aminek májusában Tamás érsek bizonyosan Esztergomban tartózkodott (Horváth, Győr m. 14. 18. jegyz.). Mindez egybevág Tamás bakonybéli apát egyetlen datálható felbukkanásával is (1315. máj. 5.: A. IV. 65. sz.). 212. (1307–1317.) máj. 6. A váradi káptalan tudatja, hogy egyik részről Zothmar megyei nemesek: Rosaly-i és Gochaly-i Miklós fiai: Elleus és Gergely, másik részről Monustur-i Apay fia István a káptalan színe előtt azt a bevallást tették, hogy előbbiek a Monustur szomszédságában lévő Scenthpal birtokot, amin egy Szent Pál apostol tiszteletére emelt kő körtemplom (ecclesia rotunda lapidea) áll, ezen Apay fia Istvánnak és utódainak eladták az egyház patronátusi jogával és minden egyéb haszonvételével együtt 40 finom ezüstmárkáért örökös birtoklásra, szavatolván őt a birtokban és tartozékaiban. A birtokkal kapcsolatos okleveleket átadják, az át nem adottakat érvénytelennek nyilvánítják, és ennek kapcsán is szavatolják Istvánt, és ha sikeresen védelmezni a birtokban nem tudnák, akkor a saját birtokaikból kárpótolják őt. D. in fe. b. Johannis an. portam Latinam, a. d. ..., Yvanka a prépost, Csanád (Chanadinus) az olvasó-, János az éneklő-, Jakab az őrkanonok. Fk.: DL 97 758. (Vay cs. berkeszi lt. 27.) Fényképe alapján az oklevél alja a függőpecsét zsinórjánál hiányos, évszáma emiatt nem látható, alján 3 betűből álló chirográfum.