Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

146 187a DL-DF adatbázis 1301–1315 közé keltezte „János mester magán” oklevelét: DL 40 421. (Múz. Ta. Véghely). A jelzet alatt Miklós szlavón bán 1323. máj. 30-i levele található (A. VII. 247. sz.; K.: Smič. IX. 122.), amelyben az elébe járuló Farkas fia Imre kérésére (Kőszegi) Henrik bán fia János mester levelének átírását ígéri, ám az átírás hiányzik a kiadványból, csak Miklós bán levelének kezdő és befejező formulás részei szerepelnek. Így János mester – csak említésben fennmaradt – oklevelének külön regesztázásától eltekintünk. 187b DL-DF adatbázis 1300–1315 közé keltezi a váradi káptalan oklevelét: DL 56 591. (Kállay cs. lt. 1200. 9.) (K.: HO. VII. 371. R.: Kállay I. 64. sz.; DIR C. XIV. I. 207. [173. sz.] [román]). Az oklevélben olvasható ügy előzménye a váradi káptalan 1291. jún. 20-i és (1291.) aug. 30-i oklevelében található (HO. VII. 217. és itt, 183a sz.), ez a kiadvány sem lehet sokkal későbbi, főként hogy az (1291.) aug. 30-i kiadvány írásképe (vö. DL 56 590.) azonos az itteniével. 187c DL-DF adatbázis 1300–1315 közé keltezi Kán László erdélyi vajda oklevelét: AL. Wass cs. Oklevelek 7. 11. (DF 252 896.) (K.: DIR C. XIV. I. 387–388.), amely Péter alvajda 1347. júl. 1-jei átírásában (A. XXXI. 630. sz.) található. Az oklevél az eredetije szerint 1304. szept. 28-án kelt (A. I. 650. sz.; EO. II. 43. sz.). 188. (1312–1316. jan.) Lew (dict.) István és fiai: Miklós és János (Ihones) levelében kérik Saul mestert és András nyitrai őrkanonokot, hogy szolgálataikra tekintettel méltóztassanak nekik a pecsétet elfogadni (nobis sigillum recipere dignemini), mert az uruk: Miklós mester tilalmazta azt (quia nobis inhibuit dominus noster), a levél vivőjének pedig mindenben higgyenek. E.: DL 75 817. (Sándor-Metternich cs. lt. A. 3. 5. A.) Hártyán, hátoldalán azonos kéztől címzés, befűzött hártyaszalagon ép megtartású gyűrűspecsét. Megj.: Salamer fia Lövőnek mondott István 1302. szept. 27-én, 1306. aug. 1-jén és szept. 14-én Aba nb. Aba fia Aba comes és fia: Miklós serviens-e volt (A. I. 288. sz.; A. II. 57., 71. sz.), 1310. febr. 2-án még mindig Aba comes serviens-ének mondják (A. II. 830–831. sz.). Aba az 1312. jún. 15-i rozgonyi csatában esett el (Engel: Genealógia, Aba nem 1. Széplaki ág 1. tábla), fia, Miklós mester ebben az évben még továbbvitte apja hatalmi politikáját (A. III. 432. sz.), 1316-ban viszont megvakították és -csonkították Csák Máté emberei (A. IV. 327. sz.). Lövő István valamivel hamarabb Csák Máté szolgálatába állt, 1316 februárjában már biztosan (A. IV. 243., vö. Kristó, Csák Máté 125.), de már 1314-ben is előtte pereskedett (igaz, itt alperes volt, így nem feltétlenül ő választotta meg a fórumot, l. A. III. 811. sz.). 1316. szept. 26-án Csák Máté kifejezetten említést is tett azokról a jogtalanságokról, amiket Aba