Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

102 111. (1310–1311.) márc. 20–28. Beke Comarun-i comes és a 4 bíró tudatja, hogy azt a pert, amit az uruk: Máté (M.) királyi tárnokmester udvarbírájának: István comes-nek az oklevele értelmében Sebestyén comes folytatott volna a nepos-ai, azaz Milertu-i Pousa fiai nevében böjtközép nyolcadán Jakab mester fiai: Miklós és Zumur ellenében Milertu föld becsértéke és haszonvételei miatt, az ország fenyegető zavarai és viszályai miatt a felek akaratából pünkösd nyolcadára halasztották. E napon az István oklevelében foglaltak szerint kötelesek kimenni a mondott földre, majd az ott leírtak szerint cselekedve a terminus nyolcadán M[áté] mester vagy István comes színe elé visszatérni. D. sabb. an. oct. medii Quadr. predict. E.: DL 62 136. (Kisfaludy cs. lt. 58.) Vízfoltos hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsét foltja. K.: HO. VII. 325. R.: Reg. Slov. I. 328. (753. sz.) Megj.: Az itteni persorozat ismert oklevelei 1309–1311-ből valók (l. 78. sz. megj.). Az oklevél összefügg a 119. sz., pünkösd nyolcadára datált oklevéllel, amely szinte szóról szóra ismétli meg az itteni szöveget, új határidőket adva. Csák nb. Máté 1309. okt. 11-én még nádor volt (A. II. 758. sz.), 1310. febr. 2-án már viselte az I. Károlytól kapott tárnokmesteri címet (A. II. 830. sz.). Utolsó biztosan datálható felbukkanása 1310. okt. 4-re tehető (A. II. 967. sz.), 1310 decemberében már csak „Máté mesternek” nevezik, és 1311. ápr. 16-án már bizonyosan más volt a tárnokmester (A. II. 1000., 1015–1016. sz.; A. III. 39. sz.). Karácsonyi János 1310-re datálta a kiadványt (Karácsonyi, HH. 166–167. [260. sz.]), Engel Pál pedig 1311-re a benne olvasható „közelgő háború és viszály” kitétel miatt, mert ez „sokkal pontosabban megfelel a körülményeknek” (Engel, Ország újraegyesítése 96. 27. jegyz.). Archontológiailag kizárólag az 1310-es év jöhet szóba, mert az ügy folytatását jelző pünkösd nyolcadán kiadott oklevél is tárnokmesternek címezte Mátét, pedig 1311 áprilisában már más viselte e tisztséget. A szövegben pedig nem említenek kifejezetten háborút, csak általánosabban zavarokat („propter inminens regni turbationem et discordiam”), aminek nincs feltétlen kényszerítő ereje arra, hogy az 1311-es konkrét háborús fenyegetéssel kössük össze. Tény ugyanakkor, hogy a pünkösd utánra datált oklevél szövege olyan nagyfokú hasonlóságot mutat ezzel, hogy bizonyosan ennek a szövegét használták fel kissé átalakítva, amikor ott a pert hasonló feltételek mellett tovább halasztották, és elképzelhető, hogy Máté tartományába még nem jutott el a hír, hogy Károly megfosztotta őt a tárnokmesteri méltóságtól (vagy szándékosan nem tekintették legitimnek a lépést), a tárnokmesteri cím ezek miatt, a „hivatalos” archontológiával szemben is bekerülhetett a szövegbe. Bár a „zavarok és viszály” emlegetése jelen tudásunk szerint (!) tényleg az 1311. évre illene jobban, a megfogalmazás közhelyszerűsége, és a júniusi oklevél archontológiai ellentmondása inkább az 1310. évre mutat.