Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

73 és élelméről, elrendeli, hogy Kunigund kapjon az élete végéig minden évben 240 aranyforintot a Szentjakab (S. Jacobus) faluban szedett vámból. Kunigund halála után az összeg a királyné rokonságából (de nostra genelogia et proximitate) való, ezen kolostorban élő másik apáca jogába és tulajdonába kerüljön teljesen, és ha a királyné e rokona (nostra genelogia seu proxima) is meghal, és a királynéhoz tartozók a szent vallásban és e kolostorban megfogyatkoznak, akkor ezen teljes összeg a mondott vámmal együtt a királyhoz háramoljon és az ő rendelkezésének maradjon. Erről függő kettőspecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki. D. die 16. mensis Mart., a. d. 1369. Arenga. E.: Dl. 5798. (Acta eccl. ordinum et monialium. Vet. Buda. 15. 20.) Hátlapján középkori kéztől tárgymegjelölés, Opolyensis névalakkal. Függőpecsétre utaló bevágások. Á.: a 195. számú oklevélben. Eltérő névalakja: Opulensis. K.: Sroka, Documenty 22–23. Megj.: Wenzel G., MTT. 4 (1857) 172. és Pest m. 87. regesztái az oklevelet Opuliai László nádor kiadványának tartják, amiben Szentjakab nevű faluja 250 aranyforintot érő tizedét az óbudai kolostorban élő saját leányának adta [!]. – E tévedés alapja az átíró oklevél hátlapján levő pontatlan újkori (F. IX/4. 210. által önállóan kiadott, és általuk átvett) tárgymegjelölés. 124. 1369. márc. 16. A Scepus-i Szt. Márton-egyház káptalanjának Kostrochynfew-i Miklós fia Lőrinc fia: Tóbiás mester bemutatta a káptalan 1332. febr. 18-i függőpecsétes privilegiális oklevelét, ami után a jelenlévő Vytkfalua-i Feyer (dict.) Miklós megkérte Tóbiást, hogy e privilégium másolatát neki adja át, mivel az érinti Vytkfalua és Kostrochynfeu birtokok határainak elkülönítését. Kérésükre a káptalan e gyanútól mentes privilégiumot átírja és lemásolja, és a másolatot Tóbiás beleegyezésével jelen oklevélben a pecsétje alatt Miklósnak kiadja. D. f. VI. an. Judica, a. d. 1369. E.: Dl. 60 326. (Máriássy cs. lt. Vegyes 187.) Hátlapján pecsét töredékei. K.: F. VIII/4. 196–198. 125. [1369.] márc. 16. Róma [V.] Orbán pápa a zágrábi Szűz Mária-monostor apátjának és a pécsi egyházmegyei Pozega-i Szt. Péter-egyház prépostjának: Albert [fia:] György, a pécsi egyház tolnai főesperese kérése szerint ezen főesperesség miatt a pápai udvarban hosszan húzódó pert indított Vörös (Rufus) István pécsi kanonok ellen (akihez e főesperesség tartozott), és ennek során azt István ellenében Györgynek ítélték, aki az ítélet végrehajtására pápai levelet eszközölt ki a címzettekhez, azonban István hatalma és gonoszsága miatt nem reméli, hogy ezen végrehajtók eljárásait a pécsi egyházban ki tudja hirdettetni és ott a végrehajtást elérni. Ezért a pápa utasítja a címzetteket,