Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

66 kérésére, szolgálataiért és oklevél-bemutatása alapján Erzsébet anyakirályné (H) beleegyezésével és királyi teljhatalmából nekik és örököseiknek átírja és megerősíti 1368. jún. 8-i (l. Anjou-oklt. LII. 441. szám) és 1369. márc. 1-jei (l. 99. szám), gyanútól mentes nyílt okleveleit a Komárom (Komariensis) megyei, Chelch folyó melletti Vamus föld adományáról és annak iktatásáról, függő új kettőspecsétes privilegiális oklevelében, más jogának sérelme nélkül. Kelt László veszprémi püspök, királynéi kancellár, a királyi aula alkancellárja keze által, a. d. 1369., VI. Id. Mart., uralkodása 28. évében, amikor Tamás esztergomi, István testvér kalocsai, Vgulin spalatoi, Miklós zárai, Vgo raguzai érsek, Demeter váradi, Kálmán győri, Mihály egri, Vilmos pécsi, Demeter erdélyi, István zágrábi, János váci, Domokos csanádi, Péter boszniai, László nyitrai, István szerémi, Miklós knini, Demeter nonai, István fárói, Miklós traui, Máté sebenicoi, Mihály scardonai, Bálint makarskai, Portiua zenggi püspök, a korbáviai szék üresedésben, magnifici László opuliai (Opulensis) herceg, nádor, Imre erdélyi vajda, Bubeek István comes országbíró, János királyi tárnokmester, Zudar Péter Sclauonia bánja, Simon Dalmácia és Horváto. bánja, Gara-i Miklós Machou-i bán, Pál királyi asztalnok-, János királyi ajtónálló-, István királyi lovászmester, László herceg pozsonyi comes. Arenga. E.: Dl. 5666. (NRA. 655. 27.) A plicaturán: commissio domine regine; perlecta et correcta. Hátlapján: Registratur; középkori kezektől (super Meger; hic continentur omnes littere Jacobi de Chertw et Meger) és újkori kéztől tárgymegjelölések. Függőpecsétre utaló bevágások. 110. 1369. márc. 10. A kalocsai káptalan kinyilvánítja, hogy [I.] Lajos király (H) parancslevelének megfelelően (l. 27. szám) Chorna-i Mihály fia: Miklós királyi emberrel kiküldték Miklós őrkanonokot a király másik, Ottó testvér Saxard-i apátnak küldött levelével, miszerint a Saxard-i egyház hadakozó jobbágyait a régtől fogva kipróbált jogaikban és szabadságaikban őrizze meg, mivel rájuk disznótizedet vet ki, az erdőiket a bírójával kivágatja és eladja, és folyamatosan egyéb szokatlanságokat (novitas) is okoz nekik. A királyi ember a káptalan tanúságával márc. 5-én (f. II. p. Oculi) az apáthoz ment, aki megtekintve a király neki küldött, a káptalan tanúsága által bemutatott oklevelét, azt felelte, hogy a Saxard-i egyház hadakozó jobbágyait a régtől fogva kipróbált jogaikban és szabadságaikban megőrzi, semmiféle szokatlanságot nem akar nekik okozni, sőt napról napra a szabadságaikat jobbítva gyarapítani akarja, rájuk nem vet ki disznótizedet, és az erdőiket nem vágatja ki v. adatja el valamely bírójával, hanem mindig engedi őket a jogaikban és kiváltságaikban békésen megmaradni. A Saxard-i egyház ezen hadakozó jobbágyai közül azok nevében Philpe fia: Péter, Lukács fia: Miklós, Bathya-i János fia: Bertalan, Varaht-i Lőrinc fia: Mihály, Fayz-i Péter fia: Pál, Halascy-i Chola fia: Miklós jelentek meg a káptalan előtt, és kérték, hogy Ottó apát mondott válaszát nekik adják ki. A káptalan ezt teljesíti függőpecsétes, chirographált privilegiális oklevelében, újra leírva az apát fenti válaszát. D. sab. an. Letare, a. d. 1369., Zudar (dict.) Imre