Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

49 Budán, 1368. aug. 19-én (in vig. regis Stephani prox. preteriti) kiadott nyílt oklevelét, miszerint a király az Esztergom megyei Nogkerwa és Kyskerwa nevű birtokokat, amik örökös nélkül elhunyt embereké voltak és ezért adományozásához tartoznak, régi határaik alatt minden tartozékkal a szolgálataiért Chyurle-i (dict.) Péter mesternek és általa örököseinek adta királyi új adomány címén, nem érintve idegen jogokat, és őket e birtokokban királyi hatáskörrel megnemesítette (l. Anjou-oklt. LII. 655. szám); 2) a budai káptalan 1368. szept. 6-i (3. die ferie secunde an. Nat. B. virg.) privilegiális oklevelét, miszerint Nogkerwa és Kyskerwa birtokokat szept. 4-én (f. II. an. Nat. B. virg.) a királyi és budai káptalani emberek a szomszédok összehívásával a királyi adománynak megfelelően Péter mesternek iktatták, nem lévén ellentmondó (l. uo. LII. 704. szám). Amikor ezután az országbíró döntést akart hozni, a felek kérték engedélyét a megegyezésre, amit megkapva utóbb visszatértek, és András és László elmondták, hogy Péter mesterrel fogott nemes bírók elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy bár ők Kerwa birtokot a saját joguk nevében visszavették és azt maguknak iktattatni akarták a királyi és esztergomi káptalani emberekkel, de mivel megtudták, hogy semmiféle jogot és tulajdont nem bírnak abban, és e birtok a királyi adományozáshoz tartozik, ezért Kerwa birtokot Péter mesternek hagyták örök birtoklásra, azon a jogon, hogy hozzá a mondott királyi adományból tartozik. Viszonzásul Péter – magára vállalva mind a békebírságot, mind az összes büntetést, amik Andrást és Lászlót Kerwa birtok jogtalan keresete (acquisicio) és visszavétele miatt kell sújtsák – vállalta, hogy Andrást és Lászlót mindezek ügyében kiváltja (a nobis expedire). Erről az országbíró függőpecsétes privilegiális oklevelet bocsát ki Péternek. D. in Wyssegrad, 20. die termini prenotati, a. d. 1369. E.: Dl. 5789. (Acta eccl. ordinum et monialium. Vet. Buda. 3. 3.) Hátlapján középkori kéztől tárgymegjelölés. Függőpecsét és vörös-zöld fonata. Á.: a 79. számú oklevélben. Eltérő névalakjai: Chyule [!], Vissegrad. Tá.: 1. Garai Miklós nádor, 1424. márc. 12. Dl. 11 458. (Uo. 3. 16.) Eddigiektől eltérő névalakjai: Chyrle-i ~ Cherle-i Péter, Chyrle Péter, Bebek, Nagkerwa, Visegrad. 2. Tá. 1. > Uő., 1424. jún. 29. Dl. 11 459. (Uo. 3. 18.) Eddigiektől eltérő névalakjai: Bwbek, Wisegrad. Má.: 1. Dl. 5690. (NRA. 1714. 8.) E. alapján, újkori. 2. Dl. 5691. (Uo. 1714. 9.) Á. alapján, újkori. 3. Dl. 24 888. (Uo. 1714. 21.) Tá. 1. alapján, újkori. 4. Dl. 24 887. (Uo. 1714. 23.) Tá. 2. alapján, újkori. 73. 1369. febr. 18. Zágráb Zudor Péter, Szlavónia (regnum Sclauonie) bánja előtt Bachka-i Miklós fia: István mester – Gyorphas fia János fia: a kiskorú (puerili etate) Miklós nevében – bemutatta a bán természetes ura: [I.] Lajos király (H) 1368. dec. 8-i titkospecsétes nyílt parancslevelét (l. Anjou-oklt. LII. 809. szám), aminek megfelelően Péter a bánsága hivatalából Miklóst a Rozzonia nevű atyai birtokában békésen meghagyja és azt neki mostantól