Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

352 ..... Rozuagh-i Ábrahám ..... v. Abahaza-i János fia: Péter ...... Kaponya ..... királyi ember kérdezze meg Domokos fiait ...., vajon e tilalmazást megtették-e v. sem ..... [tudják meg az] igazságot, majd .... [a királynak] tegyenek jelentést. D. Bude, ..... die Conc. B. virg., a. d. 1369. E.: SNA. Leleszi konvent hh. lt. Acta anni 1369. 25. (Df. 219 628.) Hiányos és foltos papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés. Zárópecsétre utaló bevágások. 658. 1369. dec. 9. Buda [I.] Lajos királynak (H) elmondták Nempty-i Zochyk fia: Jakab nevében, hogy ellenében Felnempty-i András fia: János az igazságot elhallgatva, hamisan olyan tudományvételt végeztetett, miszerint Jakab a hozzá tartozókkal szept. 21-én (in fe. Matei) János házaira rontott, azok ajtajait feltörte, a leánytestvérét és egy Gergely nevű rokonát gyalázó szavakkal illette és életveszélyesen megsebesítette, holott Jakab mindezekben ártatlan a hozzá tartozókkal együtt. Ezért a király utasítja a Lelez-i konventet, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Kystornouch-i Bereck v. Kystornouch-i István v. Bohos-i [!] Tamás fia: Jakab királyi ember tudja meg erről az igazságot, majd a konvent tegyen jelentést. D. Bude, 2. die Conc. B. virg., a. d. 1369. E.: SNA. Leleszi konvent hh. lt. Acta anni 1369. 10. (Df. 219 613.) Papír. Előlapja alján feljegyzés, hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint kis zárópecsét töredéke. 659. [1369.] dec. 9. Róma [V.] Orbán pápa János daxi (Aquensis) püspöknek és Petrus Begonis Aura-i főesperesnek, pápai káplánnak, az apostoli szék nunciusainak: az [I.] Lajos király (V) és anyja: Erzsébet királyné (V) érdekében bemutatott kérés szerint egykor Magyaro., Cseho. (Bo) és uralkodóik kölcsönös örök békéje érdekében olyan megegyezés jött létre, miszerint Vencel cseh király – [IV.] Károly római császár, cseh király akkor gyermek (infans) fia – és néhai István [herceg] leánya: Erzsébet, e magyar király és királyné akkor serdületlen (impuber) unokahúga (neptis) összeházasodnak, amikor a törvényes kort elérik, és hogy ez megvalósuljon, a császár Vencel nevében és e magyar királyné Erzsébet nevében megkötötték az eljegyzést, és mind ők, mind a magyar király és ezen országok egyházainak számos főpapja és nemese esküt tettek: gondoskodnak arról, hogy Vencel és Erzsébet a törvényes kor eljöttével házasságot kössenek és azt elhálják (miként mindez az ügyben kiadott oklevelekben szerepel). De Magyaro. lakói mindezt meghallván bizonyos okokból elszomorodtak és jelenleg is le vannak sújtva, emiatt ha e házasság létrejön, a béke megszilárdítása helyett kétségkívül viszályokat és botrányokat okozna, a mostanra felnőtt (adulta) Erzsébet e házasságot egyáltalán nem akarja és elutasítja, a nevében kötött eljegyzéssel sem volt elégedett korábban sem, ezért Lajos és az anyakirályné látván unokahúguk