Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

312 Ladislai ducis. Hátlapján nagypecsét körvonalában: relacio domini Ladislai ducis palatini; újkori kéztől tárgymegjelölés. 595. 1369. nov. 11. Visegrád Zeech-i Miklós comes, [I.] Lajos király (H) országbírója tudatja, hogy színe előtt Tristianus testvér, a pálos rendi remete testvérek generális perjele a maga és az Ezeen-i Boldogságos Szűz-egyház testvérei nevében a budai káptalan idéző (evocatoria) oklevelének megfelelően szept. 5-én (f. IV. an. Nat. B. virg.) Simon fia Tamás fiai: László és Imre és János fia: László, Ez[een]-i nemesek ellenében bemutatta a káptalan királynak szóló (annak levelét átíró) mondott jelentését, miszerint Tristianus generális perjel a maga és az Ezeen-i Boldogságos Szűz-egyház remete testvérei nevében elpanaszolta a királynak és az anyakirálynénak, hogy a régóta ezen egyház és az ottani [testvérek] saját használatához tartozó szántóföldeket, halászóhelyet, gyümölcsöst és egyéb jogokat Simon fia Tamás fiai: Simon, László és [Imre] és János fia: László, Ez[een]-i nemesek elfoglalták és hatalmaskodva elvették, ezenfelül e testvéreknek különféle jogtalanságokat, zaklatásokat és károkat okoznak folyamatosan; mivel az uralkodó a királyi kúriában levő főpapokkal, bárókkal, jogszolgáltatókkal és nemesekkel a testvérek okleveleit megtekintve úgy találta, hogy az Ezeen-i nemesek a király és az anyakirályné parancsait semmibe vették és ügyet sem vetettek ezen egyház jogai iktatására (amit a király speciális parancsából a káplánja: János Lupprethzaza-i plébános végzett el), ezért fentiekkel együtt elrendelte, hogy e remete egyháztól elidegenített jogokat per nélkül, az Ezen-i nemesek álnokságai ellenére is határelkülönítéssel iktassák vissza ezen egyháznak a testvérek békés használatára, ezért utasította a budai káptalant, hogy küldjék ki egyszerű kanonokságnál nagyobb javadalmú tanúságukat, akivel a speciálisan kijelölt királyi ember: János Lupprethzaza-i plébános, királynéi speciális káplán a szomszédok összehívásával e remete egyház oklevelekkel bírt jogait a generális perjel által megmutatott határoknak megfelelően az Ezeen-i nemesek birtokaitól elkülönítve és a szükséges helyeken határjeleket emelve iktassa újra (restatueret) ezen egyháznak és a testvéreknek örök birtoklásra, az Ezeen-i nemesek ellentmondása esetén is, meghagyva nekik, hogy a generális perjel által kijelölendő időpontban személyesen és nem képviselő révén jelenjenek meg a király előtt, hogy az Ezeen birtokukra vonatkozó okleveleiket bemutassák, a testvérektől (akik szintén mutassák be akkor az egyházuk jogairól szóló okleveleiket) a mondottakban bírni remélt jogaikat követeljék és a testvérek ellen általuk el[követett] jogtalanságok és károk ügyében a végső döntést elfogadva indoklást adjanak; a plébános a határjelemeléskor és iktatáskor feltűnő esetleges egyéb ellentmondókat (kivéve az Ezeen-i nemeseket) az okleveleikkel együtt idézze (evocaret) a mondott időpontra a remete testvérek ellenében a királyi jelenlét elé, majd a káptalan tegyen jelentést az uralkodónak; a káptalan a király parancsának megfelelően János Luprethzaza-i plébánossal, királyi emberrel kiküldte tanúságul kanonoktársát: Jakab mestert, aki a káptalanhoz visszatérve bemutatott egy, a János plébános pecsétjével ellátott registrum-ot, mondván, hogy az ő jelenlétében a plébános úgy hajtotta végre a király parancsát,