Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)
DOCUMENTA
263 ha e molnárokat János és Miklós bármilyen vétekben találnák, őket ezért közös büntetéssel és egyhangú tanáccsal megbüntethetik; János és Miklós a molnárok mondott vámjait minden héten szombaton két egyenlő részre kell osszák egymás között. Tolke birtokukon a jövevény (advena) emberek szőlői után a felek a nekik járó hegyvámokat egymás között 3 egyenlő részre kell osszák. Mere birtokon a Kerekreth nevű kaszálót (ami István fia: János telke mellett északra van annak szántóföldjeiig) Jánosnak, a Heghazuelge nevű másik rétjüket (ami Deseu fiai kaszálója mellett van nyugat felől) Péternek és Miklósnak adták. Mere birtokon egy nagy erdő harmadát a Mere falu felett levő cserjés harmadával kelet felől Jánosnak, mindezek többi, nyugat felőli részét Péternek és Miklósnak adták. Zomayon birtokon Iwan telkét 2 üres (deserta) telekkel (amik Benedek és ezen Iwan telkei mellett vannak nyugat felől) és egy harmadik telekkel (ami ezen Iwan telke előtt van észak felől) Miklósnak; Márk telkét Benedek, István és Mátyás telkeivel (az elsőt most Benedek lakja, a másik kettő üres) Jánosnak; János és Péter telkeit egy üres telekkel (ezen Benedek telke mellett kelet felől) és Posa fia: András telkével Péternek hagyták. E birtokok egyéb haszonvételeit 3 egyenlő, jelekkel (signis metalibus) megjelölt részre osztották, és egy-egy részt adtak mindhárom félnek használati (usualiter) birtoklásra. Ha egy jövevény ember e birtokokból a jog rendje szerint valamely részt megszerez (recaptivaret és reoptineret) a három fél bármelyikétől, az a fél a másik kettő részeinek birtokába bemehet. Ha az egyik fél jobbágyai a másik 2 valamely szántóföld-, erdő- és kaszálórészét elfoglalják, akkor az efféle jobbágyokat 3 pensa dénárban marasztalják el az adott föld, erdő és kaszáló uraival szemben. Ha a felek valamelyike ezen osztályt nem tartaná be, a többiekkel szemben 10 márka dénárban marasztalják el. Ha valamelyik birtokuk v. birtokrészük peres eljárás alá kerül, azt a felek közös munkával és költséggel kell lefolytassák. Ha István fia: János, avagy Miklós a közös malmaikból a molnárokat ki akarja dobni és zárni a másikuk beleegyezése nélkül, szintén a mondott büntetésben marasztalják el. D. 8. die Nat. virg. glor., a. d. 1369. E.: Dl. 49 287. (Mérey cs. lt. 68.) Hátlapján középkori és újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint pecsét töredékei. Má.: Dl. 56 750. (Jeszenák cs. lt. 29.) Újkori. R.: Borsa I., Somogy m. Lt. Évk. 24 (1993) 12–13. és 29 (1998) 38. 492. 1369. szept. 16. Torda János erdélyi alvajda a Clusmonustra-i Szűz Mária-egyház konventjének: elmondta neki Bethlem-i Jakab fia János fia: Gergely, hogy a joga sérelmére Beud nevű birtoka erdőit Mihály Baluanus-i alvárnagy hatalmaskodva elfoglalta, a Beud és Malun nevű birtokaihoz Belső-Szolnok (Zonuk interior) megyében tartozó szántóföldeket szintén elfoglalta, azokat bevettette, [a termést] levágatta és elvitette a Vice-i officialis-okkal: Domokossal és Györggyel és az ottani népekkel, és a kaszálókat lekaszáltatta. Ezért az alvajda kéri a konventet, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel szentegyedi (S. Egidius) Wos (dict.) László v. szentegyedi (S. Egidius) Jakab fia: Mihály v.
