Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)
DOCUMENTA
232 (aki a felek elmondása szerint Miklós osztályában van) iktassa, ezeket egymástól határjelekkel elválasztva, a felek és mások ellentmondása esetén is (l. Anjou-oklt. LII. 394. szám); 2) a fehérvári (Alba) konvent [1368.] szept. 3-i (8. die oct. regis Stephani, a. prox. transacto) felnyitott jelentését, miszerint az oklevélben leírt módon felosztott Tolke birtokokon Alch-i Miklós litteratus nádori ember és a konvent tanúsága Márton fia: László Tolke nevű birtokrészét jelekkel (signis metalibus) két részre osztották, és a nyugati felét Deseu fia: Miklósnak és Márton fia: Lászlónak, a keleti felét pedig [Meree-i] István fiainak és Jakab fiainak iktatták (l. uo. LII. 699. szám). Ezekkel szemben Márton fia: László bemutatta még a fehérvári (Alba) keresztesek konventje [1368.] szept. 6-i (f. IV. an. Nat. B. virg., in anno prox. transacto) nyílt oklevelét, miszerint színük előtt Elya-i László fia: István képviselőként tiltakozott Tolke-i Márton fia: László (a mostohafia) nevében, hogy aug. 27-én (oct. regis Stephani) Deseu fia: Miklós és Meree-i István fiai a Tolke nevű birtokokat felosztották egymás között, ezért ő László nevében Miklóst és Mere-i István fiait ettől tilalmazta, miként László is tilalmazta őket ettől az osztály napján, amennyire őt Tolke birtokok része a jog szerint illeti (l. uo. LII. 705. szám). Mivel bár László nádor és a fehérvári konvent oklevelei szerint a nádori ember és a konvent tanúsága Tolke birtokokat és ezek között Márton fia: László birtokrészét a mondott módon két részre osztották és ezek egyik felét István fiainak és Jakab fiainak, másik felét Deseu fia: Miklósnak és Márton fia: Lászlónak iktatták, de mivel Márton fia: László sosem volt perben Deseu fia: Miklóssal, István fiaival és Jakab fiaival ezen birtokrész v. birtokosztály ügyében, hanem a nádor csak a per végső döntésében (miután a felek azt mondták, hogy Márton fia: László osztályos Deseu fia: Miklóssal) iktattatta osztállyal e birtokok és ezek között László birtokrésze egyik felét Deseu fia: Miklósnak és Márton fia: Lászlónak, másik felét pedig István fiainak és Jakab fiainak, Márton fia: László pedig arra hivatkozva, hogy ő Mere-i Sándor fia: László leszármazottja (és ennek a felek nem mondtak ellent), azt állította, hogy neki semmit sem iktattak István fiai és Jakab fia részeiből és ezekből semmit nem használt, a fehérvári konvent oklevele szerint pedig Deseu fia: Miklóst és Mere-i István fiait Tolke birtokok osztályától tilalmazta, ezért az országbíró a vele bíráskodó bárókkal és nemesekkel meghagyta, hogy a királyi ember a Symig-i konvent tanúsága jelenlétében szept. 8-án (in fe. Nat. B. virg.) menjen a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében Márton fia: László Tolke-n levő birtokrészére és azt iktassa neki (azon birtokrészt pedig, ami István fiai és Jakab fiai részeiből a mondott osztály során mégis Lászlónak jutott, az alpereseknek) örök birtoklásra, a felek és bárki más ellentmondása esetén is, úgy, hogy az alperesek a Márton fia: László birtokrészén általuk levágatott szénát Lászlónak adják vissza, ő pedig térítse meg nekik azt az árat (precium), amennyiért e szénát az alperesek levágatták (István fiai és Jakab fia: Miklós pedig azokat a birtokrészeket, amik a náluk levő részekből a mondott osztály során esetleg Deseu fia: Miklósnak jutottak, a köztük levő perfüggés ellenére Miklóstól bírói úton követelhetik, amikor akarják). Mivel e birtokrészek iktatásához, ill. a széna és a mondott ár átadásának megtekintéséhez a királyi és konventi embereket szükséges kiküldeni, ezért az országbíró kéri a konventet, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Juta-i László fia: Miklós [lehúzva: Gyanth-i
