Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

218 Má.: 1. Arhivele Statului Sibiu. Szász Nemzeti Lt. Urkunden 3. 249. (Df. 245 555.) Újkori, a méltóságnévsor kihagyásával. 2. Uo. Medgyesi esperesség és egyházközség 140. MO. 139. 13-15. (Df. 292 048.) Újkori, szintén E. alapján. K.: ZW. II. 326–328; Doc. Rom. Hist. C. XIII. 617–620. (román fordítással) R.: Erdélyi Okm. IV. 754. szám. Megj.: I. Károly (1318. jan. 20-i) privilégiumát l. Anjou-oklt. V. 18. szám. 400. 1369. júl. 29. Firenze Firenze (Florentia) város nagytanácsának határozata szerint legfeljebb 1000 aranyforint adható Magyaro. (U) királya követeinek, akik hamarosan (de proximo) a városba jönnek. K.: Gárdonyi A., LK. 1927. 130. (Firenzei Állami Lt. Provvisioni Vol. LVI. pag. 34. alapján.) 401. [1369.] júl. 30. A csanádi káptalan jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy parancslevelének megfelelően (l. 342. szám) kiküldték tanúságul kanonoktársukat: János temesi főesperest, akivel Pogan (dict.) Mihály királyi ember júl. 18-án (f. IV. an. Marie Magdalene) a szomszédok összehívásával a mondott birtokokat iktatta Benedek bánnak és frater-einek királyi új adomány címén örök birtoklásra, nem lévén ellentmondó, amíg a törvényes napokig mind a helyszíneken, mind a káptalan előtt várakoztak. D. f. II. an. Petri ad vincula, a. d. prenotato. [1369.] Á.: az 571. számú oklevélben. Tá.: Szécsényi Frank országbíró, 1406. jún. 9. Dl. 102 428. (Batthyány cs. lt. Heimiana 407.) Csak évvel. K.: Temes I. 109–112; Doc. Rom. Hist. C. XIII. 620–621. (román fordítással) R.: Doc. Val. 218–219. 402. 1369. júl. 30. A Tytul-i káptalan Karun-i Bertalan fia: Péter pap (sacerdos) kérésére és oklevélbemutatása alapján átírja a Zegedynum-i bíró és esküdt polgárok 1368. nov. 8-i nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. LII. 791. szám). D. f. II. p. Jacobi, a. d. 1369. E.: Dl. 60 328. (Máriássy cs. lt. Vegyes 184.) Papír. Hátlapján mandorla alakú pecsét nyoma. R.: Száz. 6 (1872) 673; Érszegi G., TCSMT. 6 (1982) 15.