Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)
DOCUMENTA
139 rőföt (cubitus) tartalmaz, szántóföldekkel és más haszonvételekkel együtt a mondott negyedjog fejében Balázs fia: Jánosnak iktatták örök birtoklásra, nem lévén ellentmondó (l. uo. LII. 353. szám). Az oklevelek bemutatása után János elmondta, hogy azon birtokrészt, amit Demeter fiai Gyarman [leányának]: Erzsébetnek átadtak, Mihály fia: Kelementől (Erzsébet anyja frater-ének fiától, akire Erzsébet halála után az háramlott) megvásárolta, és most Kelemen proskribálva lévén (proscripcionis penam incurrente) ezen birtokrészt, valamint az Arnold és Demeter (Balázs apja) által neki adott birtokrészt és a Balázs által neki adott teleknegyedet is szinte nagyobbrészt folyamatosan ő .... használja (Pál fia: Pétert pedig csak mindezek tanúságaként vitte magával, mivel ő csak e telek mondott részén és egy kis használati földrészen van), ezért szeretné, ha Balázs visszaadná (remittere) neki békésen a nevezett birtokrészeket, avagy a mondott tehén, viasz és az Arnold és Demeter által neki adott föld értékét megtérítené. Mivel Demeter fia: Balázs (akire az Erzsébetnek adott mondott birtokrész Erzsébet halála után a felek elmondása szerint jog szerint kellett kerüljön) azt mondta, hogy mind e birtokrészt, mind Adorján fia: néhai Pál birtokrésze felét, amit Arnold és Demeter az ő beleegyezése nélkül Balázs fia: Jánosnak adtak, a felek kötelezettségvállalásának megfelelően annak becsértéke szerint (in valore estimacionis) kész kiváltani, és az országbírónak és a vele bíráskodó főpapoknak, báróknak és nemeseknek ismeretes volt, hogy ezt Balázsnak a jog rendje és az ország szokása (consuetudinaria lex) megengedi, János földjeiből és jogaiból pedig Balázs semmit nem vett el eddig, ezért az országbíró írásban kérte a vasvári káptalant, hogy küldjék ki a felek részére tanúságaikat, akikkel a királyi emberek [1369.] máj. 1-jén (oct. Georgii) és a köv. szükséges napokon menjenek a szomszédok összehívásával és a felek v. képviselőik jelenlétében Adorján fia: Pál és Gyapul mondott, Balázs fia: Jánosnak adott birtokrészeire, és először Demeter fia: Balázs telke harmadának Jánosnak adott negyedét örökre iktassák Jánosnak szántóföldekkel és más haszonvételekkel (ennek senki nem mondhat ellent, mivel a mondott nádori oklevél szerint az Jánosnak ellentmondó nélkül került iktatásra), majd Adorján fia: Pál birtokrésze ezen Jánosnak adott felét, megtekintve tartozékait, minőségét és mennyiségét, királyi mértékkel megmérve v. szemmel becsüljék fel az ország szokása (lex) szerint, majd a Rygach-i nemesektől, főleg Pál fia: Pétertől (aki az országbíró előtt megerősítette, hogy János a mondott tehenet és viaszt Kelemennek adta, de azok értékét nem ismeri) tudják meg hitükre (sub testificacione fidei ipsorum), hogy János ezeket Kelemennek átadta-e és milyen értékűek, majd Demeter fia: Balázs ezen becslés, tehén és viasz értékét a királyi és káptalani emberek jelenlétében (miként az országbíró előtt vállalta) Balázs fia: Jánosnak fizesse ki, majd a mondott birtokrészeket, ti. Adorján fia: Pál birtokrésze ezen Jánosnak adott felét és a Demeter fiai által Erzsébetnek adott, majd János által Kelementől megvásárolt részt Demeter fia: Balázsnak és leszármazottainak iktassák, nem érintve idegen jogokat, a káptalan pedig tegyen jelentést a királynak máj. 8-ra (ad 8. diem dict. oct. Georgii). Akkor Demeter fia: Balázs bemutatta Balázs fia: János jelenlétében az országbírónak a vasvári káptalan jelentését (l. 220. szám). Mivel eszerint Demeter fia: Balázs telke harmadának negyedét minden haszonvétellel Balázs fia: Jánosnak, Adorján fia: Pál birtokrésze felét (miután Balázs annak
