Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

100 válaszolni és a pert evidens ok nélkül későbbi időpontra kérte halasztani, ezért a nádor a pert máj. 1-jére (oct. Georgii) halasztotta színe elé a királyi kúriába, úgy, hogy akkor Poharus (dict.) Miklós a per kezdete előtt kifizetendő 3 márka bírsággal adjon választ minderről az asszony ellenében. Tá.: Opuliai László nádor, 1370. jan. 5. Dl. 4104. (NRA. 630. 6.) R.: Horváth, Gödöllő 19. szám. (márc. 13. utáni dátummal) Megj.: Az előző két oklevél alapján talán jelen forrás is márc. 19-én kelt. 184. 1368. márc. 19. Kolozsvár Miklós erdélyi vajda, Zonuk-i comes előtt a Cluswar-i királyi polgárok és hospesek bemutatták fivére: Dénes néhai erdélyi vajda 1361. okt. 23-i oklevelét, és kérték, hogy a korábbi vajdák abban szereplő és Dénes által jóváhagyott rendelkezéseit az ott megnevezett vámok fizetéséről nekik tart(as)sa meg. Miklós az oklevelet elfogadja, jóváhagyja és a mondott vajdák rendelkezéseit a maguk erejében megőrizni óhajtván elrendeli mindenkori erdélyi comes-einek, várnagyainak és officialis-ainak, főleg alvajdájának: Péternek, Bonchyda-i officialis-ának: Nagy (Magnus) Lászlónak és ezek vámszedőinek, hogy amikor és ahányszor a Kluswar-i polgárok és hospesek a javaikkal és áruikkal Byztricya felé mennek, engedjék őket szabadon Bonchyda falun és az ottani vámon átkelni, ha pedig Regun, Teke és Székelyvásárhely (forum Syculorum) felé mennek a Kalyan-i és Menyus-i úton, akkor pedig Szentmiklós (S. Nicolaus) falun és az ottani vámon áthaladni, miként Tamás néhai vajda elrendelte és azt Konth Miklós és Dénes vajdák megerősítették. D. in Kluswar, in domin Letare, a. d. 1368. E.: Arhivele Statului Cluj. Kolozsvár város tanácsa. Privilégiumok. T. 1. (Df. 281 131.) Hátlapján középkori kéztől: super via Kalyan, újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint pecsét töredékes nyoma. K.: Jakab, Kolozsvár 52–53; ZW. II. 308–309; Doc. Rom. Hist. C. XIII. 458–460. (román fordítással) R.: Erdélyi Okm. IV. 664. szám. 185. 1368. márc. 19. A váradi monostor konventje előtt a Tholna megyei Farkaslyuk-i Miklós fia: Fakou (dict.) János mester megvallotta, hogy mivel e múlandó és nyomorúságos életben semmi sem marad meg örökre, de amit Isten és szentjei dicsőségére kegyes odaadással és tiszta óhajjal felajánlanak, az egekben sokszorosan gyümölcsözik, és a lelkieket a földi dolgok elé helyezve lakhelyét az égi házra óhajtja cserélni, a Farkaslyuk nevű örökjogú birtokát minden haszonvétellel (telekhelyek, szántóföldek, mezei földek, szőlők, előhegyek, szőlőhelyek, vizek, kaszálók, rétek, erdők, berkek, malmok, malomhelyek) azon régi határok alatt, amikkel elődei, majd ő eddig birtokolták, Szt. Péter apostolfejedelem pécsi egyházának és annak káptalanjának