Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

94 familiárisaival: Vörös (Ruffus) Mihállyal és Nogzaw Tamással, kalocsai egyházmegyében lakó laikusokkal, akik Mártont a földre lökték, a karjain, lábain és az egész testén ütötték, és ezenfelül a Tytul-i káptalan (erre Tamás által rábírva) Fruslinus (dict.) Jánost, kalocsai egyházmegyében lakó papot (presbiter) e kanonokságba és prebendába bevezette, Mártont ezektől jogtalanul megfosztva, továbbá Tamás Mártont, aki felett semmiféle joghatósága (iurisdiccio ordinaria seu delegata) nem volt, nyilvánosan kihirdettetve kiközösítette, és megtiltotta a Tytul-i egyház összes kanonokának és egyéb egyházi és világi személyeknek, hogy Mártonnal közösködjenek, és bár Márton minderről Vid [fia:] János pécsi egyházmegyei klerikustól, közjegyzőtől közokirat kiadását kérte, de ő a Tamás és Fruslinus (dict.) János iránti kedvezésből jogtalanul megtagadta, hogy e közokiratot elkészítse. Ezért a pápa a kérelemnek megfelelően utasítja az apátot, hogy ha a ruhák elvételéről és a verésről megbizonyosodik, a szentségtörő Tamást és mondott familiárisait nyilvánosan közösítse ki addig, amíg kellő elégtételt nem adnak és amíg az apostoli székhez nem mennek feloldozásért. A többiről döntsön az apát az idézéssel összehívottak meghallgatása után, Mártont e kanonokságba és prebendába visszahelyezve, fellebbezés nélkül. D. Rome apud S. Petrum, VI. Id. Mart., pápaságának 6. évében. [1368.] Reg.: ASV. Reg. Aven. Vol. 167. fol. 444v. (Df. 289 867.) K.: Acta Urbani V. 225–227. R.: V. Orbán, LC. 22009. szám. (ASV. Reg. Vat. Vol. 257. fol. 111r. alapján is.); Doc. Rom. Hist. C. XIII. 458. 168. 1368. márc. 11. A nyitrai káptalan előtt megjelent egyrészről Miklós fia: Bereck (Vezzeus fiai: János, Vezzeus és Tamás mesterek nevében Bubeek István comes országbíró ügyvédvalló levelével), másrészről Ohay-i Jakab fia: István mester a maga (Ablanch fiai és unokái, Been fia Miklós fiai és unokái, valamint ue. Been fia László fiai és unokái érdekében pedig ügyvédvalló levél nélkül), és István mester elmondta, hogy az anyja: Katalin nemes asszony (Been fia László leánya) és Ablanch unokái (nepos) hitbéréért, jegyajándékáért és leánynegyedéért, valamint Been fia Miklós unokái leánynegyedéért, amik Vezzeus mester fiai Bors és Hunt megyei Selez és Mortund nevű birtokaikból nekik jog szerint járnak, Vezzeus fiai fizettek nekik 32 nehéz súlyú márka dénárt (minden márkát 10 pensa-val számolva), amivel a káptalan kötelezvénylevele szerint tartoztak, ezért őket erről István a maga, Ablanch unokái és Been fia Miklós unokái nevében nyugtatta, kivéve ezen Miklós unokáinak a mondott birtokokból járó hitbérét és jegyajándékát, amikért Vezzeus fiai nekik még elégtétellel tartoznak. István vállalta, hogy Vezzeus fiait és örököseiket Ablanch unokái és Been fia Miklós unokái ellenében mindezek ügyében szavatolja és megvédi. Erről a káptalan pecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki. D. sab. an. Oculi, a. d. 1368.