Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

373 (oct. Passce) és a köv. napokon Janok birtokot a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében járják be, királyi mértékkel mérjék meg, és megtekintve mennyiségét, minőségét, hasznát és értékét, csalárdság és elfogultság nélkül fogott bírókkal együtt becsüljék fel Challokewz föld szokása szerint, amiként ott birtokokat v. földeket hitbér és jegyajándék kifizetésére szoktak becsülni az értékén (condigno suo precio et valore), majd a szomszédoktól és megyei nemesektől tudják meg, hogy 1 téli gyümölcsfát e föld szokása szerint 100 dénárra kell-e becsülni, nézzék meg, hogy e fák a felbecsült földön, avagy egy másikon, kertekben v. gyümölcsösökben vannak-e, majd a káptalan tegyen jelentést a királynak máj. 1-jére (oct. Georgii). Onnan a per tárgyalása a felek akaratából aug. 22-re (ad oct. Ass. Marie) lett halasztva megegyezésre az országbíró perhalasztó oklevele szerint, mikor is Samuth-i György fia: János a maga, a felesége: Katalin nevében pedig a pozsonyi káptalan ügyvédvalló levelével elmondta Karcha-i András jelenlétében (aki Saap-i János fia: Péter nevében állt elő a győri káptalan ügyvédvalló levelével), hogy ő és felesége megegyeztek Péterrel, és bemutatta a pozsonyi káptalan 1367. aug. 15-i privilegiális egyezséglevelét (l. Anjou-oklt. LI. 553. szám), ám András képviselő azt állította, hogy az abban foglalt bevallást és megegyezést Péter a mostohaapja (vitricus): ezen György fenyegetései miatt halálfélelemből tette, és ezt Péter későbbi időpontban oklevéllel tudja bizonyítani, ezért az országbíró a per tárgyalását a bárók távolléte miatt nov. 8-ra (oct. OO. SS.) halasztotta, hogy akkor Péter igazolja képviselője ezen állítását. Onnan a per az országbíró perhalasztó oklevelei szerint [1368.] aug. 22-re (ad presentes oct. Ass. virg. glor.) jutott megegyezésre, mikor is megjelent György fia: János a maga, a felesége és annak fivére (frater uterinus): Jakab nevében pedig a pozsonyi káptalan ügyvédvalló levelével, ill. János fia: Péter, és elmondták, hogy a perükben fogott bírók révén megegyeztek, erről János bemutatta a győri káptalan nyílt oklevelét (l. 660. szám), majd kérték az országbírót, hogy a győri és pozsonyi káptalan ezen egyezségleveleinek megfelelően azt erősítse meg. Az országbíró ennek megfelelően az ezekben szereplő megegyezéseket elfogadja, jóváhagyja és bírói hatáskörével Katalinnak, a fivérének: Jakabnak és utódaiknak megerősíti, és Janok birtokot minden tartozékkal nekik hagyja örök birtoklásra, nem érintve idegen jogokat. Erről függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki nekik. D. in Wissegrad, 25. die oct. Ass. B. virg., a. d. 1368. prenotato. Á.: 1. Szentgyörgyi Péter országbíró, 1504. nov. 14. Dl. 105 081. (Batthyány lt. Illésházy cs. 19. 15. 3.) 2. Á. 1. > Uő., 1506. okt. 8. > Bátori András országbíró, 1564. jan. 25. Dl. 37 370. (Szüllő cs. lt.) Má.: Á. 1. alapján, azzal azonos jelzet alatt, újkori. 720. 1368. szept. 15. Szentimre Péter erdélyi alvajda az erdélyi káptalannak: elmondta neki Ottó testvér Clusmonustra-i apát, hogy a Kayantou nevű birtoka határain belül, a Josephberke erdő felett levő Pod [nevű?] rétjét Machkas-i József fia: Miklós, a fiai és ottani rokonai hatalmaskodva