Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

350 jelen oklevél bemutatóit és azok tolmácsát: Ferenc [fia:] István zárai lovagot kegyesen fogadta. Utóbbi előadta, hogy a Nápolyi Királyság (Si) a királyt illeti, nem idegeneket, és bár a király Johanna királynőt (Si) nem akarja az élete során zaklatni, de megfelelően gondoskodni akar azon veszélyről, ami a királynő halála után bekövetkezhet, a pápa pedig megfelelő kedvezésekkel támogassa a király igazságát. A pápa azt feleli, hogy az igazságszolgáltatásban, a kegyekben és kedvezésekben nem lesz elfogult és más joga nem szenved sérelmet. D. apud Montemflasconem, VI. Kal. Sept., pápaságának 6. évében. [1368.] K.: Theiner II. 87–88; Raynaldus XXVI. 155–156. (ASV. Reg. Vat. Vol. 258. fol. 147. alapján.); Katona, Hist. crit. X/3. 425–426; F. IX/4. 143–144; Smič. XIV. 159. (utóbbi három aug. 28-i – V. Kal. Sept. – dátummal) 677. 1368. aug. 28. Visegrád Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója a Turuch-i konventnek: elmondta neki [R]advynya-i Tamás fia: Dénes, hogy a Radvynya és Podlahvycha nevű birtokait a ......-i polgárok és hospesek jogtalanul és szüntelenül használják. Ezért az országbíró kéri a konventet, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Rakytholch-i ..... (dict.) Pál v. a fivére: Péter v. .... Garas (dict.) István királyi ember menjen Radvinya és Podlahvycha birtokokra a szomszédok összehívásával, e polgárokat és hospeseket tilalmazza királyi szóval e birtokok további jogtalan használatától, a terméseik és hasznaik elvételétől, majd a konvent tegyen jelentést az uralkodónak. D. in Wissegrad, in fe. Augustini, a. d. 1368. E.: Dl. 84 699. (Radvánszky cs. radványi lt. 1. 2. 22.) Foltos papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét töredékes nyoma. 678. 1368. aug. 28. A fehérvári (Alba) Szt. István király-egyház ispotályos háza kereszteseinek konventje előtt megjelent Nogtelek-i Péter fia Mihály özvegye, Zalath (dict.) Péter leánya: Margit, ill. Bosk-i Lőrinc fia: István, és Margit megvallotta, hogy szűz leányát: Annus-t ezen Istvánhoz feleségül adta (in uxorem matrimoniali federe copulasset), nekik adva a Zederfateleke birtokon levő része felét minden tartozékkal, úgy, hogy ha a vejének (gener): Istvánnak lesznek utódai Annus-tól, e fél birtokrészt ők és örököseik birtokolják, ha viszont Annus örökös nélkül hunyna el, e fél rész Margit kezére kerüljön vissza. D. f. II. p. Bartholomei, a. d. 1368. E.: Dl. 5694. (NRA. 25. 88.) Hátlapján pecsét körvonala.