Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

348 Á.: Kolozsmonostori konvent, 1839. aug. 16. Ue. jelzet alatt. K.: Doc. Rom. Hist. C. XIII. 542–543. (román fordítással) R.: Erdélyi Okm. IV. 713. szám. 671. 1368. aug. 25. Bécs A. d. 1368., ind. 6., die 25. Aug., péntek (dies Veneris p. domin. qua cantatur Deus in loco sancto suo), V. Orbán pápaságának 6. évében. A Wienna-i skótok bencés rendi Szűz Mária-monostorában Kelemen apát és Chremsa-i Péter [fia:] Péter közjegyző előtt Reymund [fia:] Péter, az esztergomi [egyházmegyei] Petend-i Szt. Egyed-plébánia rector-a bemutatta V. Orbán (a pápai kúria szokása szerint kenderfonaton függő ólombullával ellátott, ép és gyanútól mentes) oklevelét, amit a közjegyző közokiratban átír többek között Jakab, a pannonhalmi bencés rendi Szt. Márton-monostor professus-a jelenlétében. Má.: Dl. 41 762. (Múz. Ta. Jankovich.) XV. századi, hiányos. R.: Bónis, SZR. 1342. szám. Megj.: Az átírt oklevél dátuma hiányzik, fennmaradt tartalma szerint a pápa megírta a bécsi skótok apátjának, hogy kérvényt nyújtottak be neki Raymund [fia:] Péter, a mondott Petend-i plébánia rector-a érdekében, miszerint Miklós, az ue. egyházmegyei Wezeken-i Szt. Miklós-plébánia rector-a a Szt. Egyed-plébánia határain belül fekvő Nemchen falu híveinek (parochiani) a vasárnapokon és ünnepnapokon istentiszteletet tart, az egyházi szentségeket kiszolgáltatja, tőlük felajánlásokra (oblacio) tesz szert, Péter és egyháza jogának nagy sérelmére. – Ezek alapján az átírt oklevél valószínűleg azonos a 446. számú oklevéllel. 672. 1368. aug. 26. Visegrád Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója előtt Pál testvér, a Beel-i monostor apátja, ill. Wos-i Gergely litteratus (Kamarun-i Donch fia Miklós mester özvegye nevében a király ügyvédvalló levelével) megvallották, hogy azon perben, amit az apát aug. 1-jén (oct. Jacobi) a pannonhalmi Szt. Márton-monostor konventje idézőlevelének (evocatoria) és egyéb okleveleknek megfelelően e nemes asszony és a fia: Péter ellen akart viselni az országbíró előtt a Beel-i monostorhoz tartozó Kamarun-i rév- és vásárvám bizonyos része okán (aminek békés tulajdonában mindig az apát volt, de az asszony és fia elfoglalták), a felek úgy egyeztek meg, hogy az özvegy és Péter visszaadták az apátnak örök és békés birtoklásra e vámrészt, amit az apát nekik jelen oklevél kiadásától 1 teljes évre 4 nehéz súlyú márka dénárért – amit szept. 29-én (in fe. Mychaelis) kell kifizessenek a Kamarun megyei vicecomes és a szolgabírók előtt az apátnak v. képviselőjének, az év eltelte után pedig az özvegy és fia e vámrészt az apátnak visszaadják – bérbe adott (locasset), úgy, hogy ha az év elteltével az apátnak úgy tűnik, hogy e vámrészt az asszonynak és fiának elzálogosítani kevésbé megfelelő, akkor azt bárki másnak bérbe adhatja az