Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

332 levéllel megjelennek a nevükben, és ezen megegyezést velük megerősíttetik, addig pedig a terhüket magukra vállalják; akik Donch fiai és Miklós Kueches-en lakó (domicilia habentes) famulus-ai és jobbágyai közül máshova akarnak költözni, jelen oklevél kiadásának 15. napján belül ezt megtehetik; Donch fiai és Miklós a frater-eikkel és rokonaikkal szept. 29-ig (infra fe. Mychaelis) a javaikkal együtt Kueches birtokról a mondott büntetés terhe alatt el kell költözzenek. A határok, amikkel az Istvánnak iktatott Kueches birtok a többi résztől elkülönül a nádori és káptalani emberek elmondása szerint: észak felől Deseufeulde föld felől Holdzegh föld alsó végénél újonnan elhelyezett földjel egy meder mellett; dél felé kis hegy; újonnan emelt határjel egy sziklás út mellett, ami Kueches faluból Loch birtokra vezet; földjellel körülvett tölgyfa; wlgo Ereztewen nevű kis erdő; földjellel körülvett tölgyfa; ezen erdő; általuk emelt határjel bozótosokban (vepres), ahol Kueches birtok határos lesz Kysrechke birtokkal. D. in vig. Ass. virg. glor., a. d. 1368. E.: 1. Dl. 57 089. (Dancs cs. lt.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét körvonala. (Malah-i Chenege dict. Miklós fia: István példánya) 2. Dl. 57 090. (Uo.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (az alperesek példánya, akik itt Kewches-iek; Cynege névalak), valamint zárópecsét körvonala. Eltérő névalakja: Deseufolde. Á.: a 694. számú oklevélben. Eddigiektől eltérő névalakja: Ereztwen. R.: Abaffy-Dancs-Hanvay 56–57. Megj.: OL-adatbázis Á.-t 1358-ra listázza. 641. 1368. aug. 14. Zára A. d. 1368., ind. 6., 14. Aug., Jadra. [I.] Lajos király (H) uralkodása, Domokos testvér zárai érsek és Lackfi Imre (Henricus Laçcouich), Dalmácia és Horváto. általános bánja, Zára város comes-e idején Zárában oklevelet adtak ki. K.: Smič. XIV. 155–156. (Eszerint E.-je posedarjei magánlt.-ban volt.) 642. 1368. aug. 15. Buda [I.] Lajos király (H) a rokonának és nádorának: László Opulya-i hercegnek, v. annak Kurmend-i officialis-ának: a Kurmend-i királyi polgárok és hospesek nevében elpanaszolták neki, hogy a Raba folyó melletti kaszálóból, amiről Lajosnak és anyjának, a királynénak bemutatták [IV.] Béla király (H) privilégiumát – amit Béla királyi utódai, majd Lajos is a Boszniában (terra Wzure) egykor ellopott nagypecsétjével megerősítettek – és ezzel igazolták, hogy Béla király adománya óta a polgárok a kaszáló békés tulajdonában és használatában voltak, Gwn-i [!] Tamás fiai: János és Péter, valamint számos szomszéduk egy nagy részt maguknak vakmerően követelve a birtokaikhoz csatoltak hatalmaskodva (Tamás fiai a Zecheud nevű falvukhoz), azon határokon belül, amikkel a kaszálót Béla király ezen polgároknak adta privilégiumával. Ezért a király utasítja a nádort: senkinek