Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

242 kérdésére a szolgabírók és esküdt ülnökök hitükre, a király és Szent Koronája iránti hűségükre, a kereszt fáját megérintve az erdélyi 7 megye nemeseinek teljes közösségével együtt megerősítették, hogy miként fel tudják idézni, emberemlékezet óta az alperes férfiak és az asszony avus-a mindig is kikiáltói és poroszlói állapotban (sub proclamatoria et pristaldina condicione) tartózkodtak Inokhaza-n, de Miklós vajda apja: néhai István vajda idejétől fogva mondott szolgálataikat nem teljesítették, mivel István vajda az erdélyi nemesek kérésére e szolgálatokat nekik elengedte. Ezután László mester Inakhaza birtok ügyében az alperesek saját állítása és a szolgabírók, esküdt ülnökök és az erdélyi nemesek megerősítő kijelentése alapján igazságot kért. Mivel tehát a király Inokhaza birtokot mint poroszlók v. várnépek birtokát László mesternek adta hű szolgálataiért, János fiai és Mihály pedig nem tagadták, hogy a mondott poroszlói v. kikiáltói condicionarius szolgálatokat teljesítették, sőt ezt meg is vallották, a szolgabírók és esküdt ülnökök pedig az erdélyi nemesek teljes közösségével a vajda (királyi írásos parancsból elrendelt) kérdésére megerősítették, hogy az alperes férfiak eddig Inakhaza birtokon a mondott condicionarius szolgálat alatt tartózkodtak, ezért a vajda a vele ülésező szolgabírókkal és esküdt ülnökökkel és a közgyűlésen jelen levő nemesekkel Inokhaza birtokot, ami a mondott királyi adománynak megfelelően Doboka-i János fia: Lászlót illeti, Lászlónak és általa örököseinek hagyja bírói hatáskörénél fogva, nem érintve idegen jogot. Erről függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki Doboka-i László mesternek. D. in Torda predicta, 7. die congregacionis nostre prenotate, a. d. 1368. E.: AL. Kolozsvár. Törzsgyűjt. Oklevelek 34. 17. (Df. 253 663.) Helyenként foltos. Függőpecsét és fonata. R.: Szabó K., TT. 1889. 550; Erd. Múz. okl. 134. szám. (mindkettő júl. 10-i dátummal); Erdélyi Okm. IV. 693. szám. K.: Doc. Rom. Hist. C. XIII. 495–500. (román fordítással) 453. [1368.] jún. 10. Visegrád Tamás esztergomi érsek, esztergomi örökös comes a veszprémvölgyi Boldogságos Szűz-monostor apátnője (a maga és az apácák konventje nevében) előadott kérésére és oklevél-bemutatása alapján a közjognak megfelelően privilegiális oklevelében átírja természetes ura: [I.] Lajos király (H) gyanútól mentes, gyűrűspecsétes nyílt oklevelét (l. 443. szám). D. in Wissegrad, sab. p. Corporis Christi, a. prenotato. [1368.] E.: Dl. 5672. (Acta jesuitica. Jaurin. 5. 23.) Fakult. Hátlapján középkori (Kenese névalakkal) és újkori kéztől tárgymegjelölések. Középkori kéztől: Dezma. Mandorla alakú függőpecsét és zöld fonata. Á.: 1. Demeter esztergomi érsek, 1379. ápr. 4. Dl. 6481. (Uo. 5. 20.) 2. György esztergomi érsek, 1425. ápr. 24. Dl. 11 617. (Uo. 5. 24.) 3. Rozgonyi Simon veszprémi püspök, 1439. márc. 15. Dl. 13 274. (Uo. 8. 24.) 4. Á. 1. > Ládi Demeter közjegyző, 1514. ápr. 29. Dl. 3644. (Uo. 5. 19.)