Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

213 fekszik, e föld és a Meger nevű birtoka között Nogbarat birtok van, ellenben az apát azt mondta, hogy azt nem Megere-nek, hanem Felkerth-nek hívják, Nyul birtok régi határain belül van a saját és mások Nyul-i részeivel keverten és csak mezsgyével elkülönítve, ezért ennek kiderítésére az országbíró kiküldte a királyi és pozsonyi káptalani embereket, akik a káptalan jelentése szerint Nyul birtok szomszédai, az ott részeket birtoklók (v. azok emberei) és a felek jelenlétében ezen emberek mutatása alapján az ott egyértelműen megtalált régi határok mentén a vitás földet bejárva (a Benedek által e terület elkülönítésére emelt és a királyi oklevélben szereplő határjeleket kihagyva) úgy találták, hogy a vitás föld Nyul birtok bejárt és megtekintett határain belül fekszik, más részbirtokosok, főleg a Lueuld-i perjel Nyul-on levő földjei mellett és között speciális régi határjelek általi elkülönítés nélkül, a Nyul-i officialis, falunagyok és népek, valamint a győri káptalan tagjai is ezt állították, és a szomszédok és a mondott emberek közül senki nem állított mást, hanem mindannyian azt mondták, hogy e terület Nyul birtok mondott határain és földjein belül van, Felkerth-nek és nem Megere-nek hívják, a Nyul birtokon belüli néhány szőlő a Megere v. Pytkalo nevű másik helyen a Turuch-i prépost részén vannak, és a mondott bejárást mindenfelől jogosan elvégzettnek nevezték. Mindezek alapján az országbíró Tamás esztergomi érsekkel, László veszprémi és Demeter szerémi püspökkel, Kato bácsi préposttal, magnifici Zeech-i Miklóssal, Szlavónia bánjával, Hedrehuar-i Miklós királynéi ajtónállómesterrel és Heem fia Pál fia: Benedekkel, Bulgária korábbi (pridem) bánjával, István és Jakab nádori prothonotarius-okkal, valamint számos vele ülésező egyéb nemessel a Felkerth nevű vitás területet a tartozékaival együtt a Beel-i monostornak és minister-einek ítélte örök birtoklásra, meghagyva, hogy azt nekik iktassák, ezért írásban kérte a Szt. Márton-konventet, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel a királyi ember márc. 14-én (f. III. p. Oculi) Nyul birtokon a szomszédok összehívásával a Felkerth kis hegyet a tartozékaival együtt iktassa a Beel-i monostornak és az apátnak mint sajátjukat, nem érintve idegen jogokat, Benedek és mások (mivel a mondott visszavétel idején az iktatásnak Benedeken kívül más nem mondott ellent, és e hosszú per során abba senki más nem lépett be) nem mondhatnak ennek ellent, majd a konvent tegyen jelentést a királynak máj. 1-jére (oct. Georgii). Akkor Pál apát bemutatta az országbírónak a konvent királynak szóló jelentését (l. 228. szám). Mivel eszerint Felkerth kis hegyet a tartozékaival együtt a szomszédok összehívásával a királyi és konventi emberek Pál apátnak és monostorának ellentmondó nélkül örökre iktatták, [az országbíró bírói hatásköréből] e kis hegyet minden haszonvétellel a Beel-i Szt. Móric-monostornak és minister-einek hagyja örök birtoklásra, mások jogainak sérelme nélkül, Benedekre és utódaira örök ha[llgatást kiróva az ügyben]. Erről az országbíró függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wyssegrad, 26. die oct. Georgii, a. d. 1368. E.: BFL. Konventi Lt. Capsarium 49. 23. 546. (Df. 207 345.) Helyenként hiányos. Hátlapján középkori és újkori kezektől tárgymegjelölések. Függőpecsétje kiszakadt. K.: P. VIII. 364–377.