Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)
Documenta
178 fiai annak adományából részesek, és így Péter ezen birtokrészét annak örökös nélküli halála után a király jog szerint adhatta néhai Miklós bánnak, majd minderről a káptalan (a tanúskodók és birtokaik nevei felsorolásával) okt. 13-ra (quind. Mychaelis) a királynak tegyen jelentést. D. in Wyssegrad, 12. die termini prenotati, a. d. 1368. E.: Dl. 5636. (NRA. 601. 50.) Hátlapján azonos (Lindua névalakkal) és újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint zárópecsét körvonala. K.: Zala II. 18–25. Megj.: Az 1341. ápr. 23-i oklevelet Anjou-oklt. XXXI. nem tartalmazza. 341. 1368. máj. 12. Visegrád Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója az aradi káptalannak: perhalasztó oklevelének megfelelően színe előtt Ikus-i Miklós fia: Márk (a maga és Puerzegh-i Mihály leányai: Kacho, Erzsébet és Katalin nemes asszonyok nevében a káptalan ügyvédvalló levelével) máj. 1-jén (oct. Georgii) Szaniszló, Karapch, László és Miklós oláhok ellenében bemutatta az alábbiakat: 1) a káptalan idéző- és tudományvevő oklevelét, ami a király (abban átírt) parancsára tett jelentést: eszerint Márk a maga és Puerzegh-i Mihály leányai nevében elmondta a királynak, hogy az őket örökjogon illető Olsohykus birtokot Szaniszló, Karapch, László és Miklós oláhok (azt állítva, hogy a király adományozásához tartozik) maguknak adományul kérték az uralkodótól; ezért a király utasította a káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel a királyi ember, miután megtudta erről az igazságot, idézze (evocet) ezen oláhokat e birtok ügyében Márk és az asszonyok ellenében a királyi jelenlét elé, majd a káptalan tegyen az uralkodónak jelentést; a káptalan ennek megfelelően Bok-i Péter királyi emberrel kiküldte kanonoktársát: Péter mestert, akik nemesektől, nem nemesektől és bármiféle helyzetű és állapotú egyéb emberektől megtudták, hogy Olsoykus Márk és az asszonyok örökjogú birtoka, sosem tartozott a királyi adományozáshoz, és FeulIkus birtoktól az oklevélben leírt határokkal el van különítve, majd ezek után ezen oláhokat a Marsina nevű birtokukon 1366. aug. 24-én (in fe. Bartholomei, a. d. 1366.) Márk, valamint Mihály leányai: Kocho, Erzsébet, Katalin és Kacho nemes asszonyok ellen szept. 7-re (ad quind. diei evocacionis) a királyi jelenlét elé idézték; 2) a csanádi káptalan 1288. évi privilégiumát, miszerint megjelentek előttük egyrészről Teodor bán frater-ei: Mihály bán és Veteh, másrészről Oroz (dict.) Iwan és Márk, és előbbiek megvallották, hogy az Orod megyei Olykus nevű örökbirtokukat minden tartozékkal, azon határok alatt, amikkel ők és elődeik birtokolták, leánytestvéreiknek: Katalinnak és Ágnesnek, és általuk Iwan-nak, Márknak és örököseiknek adták e leányok anyja leánynegyedéért; a privilégum tartalmazta a birtok határjeleit, amiket Poka mester aradi főesperes (akit a káptalan Mihály és Veyteh kérésére küldött ki) emelt és aki e birtokot ezen asszonyoknak és férjeiknek iktatta. Ezután Márk azt mondta, hogy Olykus birtokuk csaknem nagyobbik részét ezen oláhok a Feulykus nevű birtokukhoz csatolva használják folyamatosan. Erre az oláh László, a fivérei nevében pedig Nagy (Magnus) János