Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

91 tegyen jelentést. És mivel a Lelez-i konvent privilegiális oklevele már 20 éves (a die emanacionis ipsarum 20 annos haberet), de a pecsétjében és viaszában mintegy újként kiadottnak tűnt, és ezért a nádorban és azokban, akik e privilégiumot megtekintették, gyanút keltett, ezért azt a nádor a pecsétfőjével lezárt tokban (trapellum) János fia: Miklóssal a Lelez-i konventhez küldte a saját oklevelével együtt, miszerint a konvent megtekintve ezen privilégiumot, írja meg jan. 13-ra, hogy vajon az ő oklevelük-e és valós pecsétjükkel van-e ellátva. Jan. 13-án megjelent Chenyz-i Kelemen (Erzsébet nevében a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével) és János fia: Miklós jelenlétében (aki a maga és fivére: László nevében állt elő ue. konvent ügyvédvalló levelével) bemutatta a Jazou-i konvent jelentését, miszerint a nádor kérésére annak mondott emberével együtt kiküldték tanúságukat, akik dec. 7-én Chemernye birtokra mentek a szomszédok összehívásával és amikor Dénes ottani birtokrészét a nádor bírói meghagyásának megfelelően Erzsébetnek, Dénes leányának a mondott királyi kegy alapján iktatni akarták, Chemernye-i Miklós fia: László (a fivére: Miklós távollétében) őket Dénes birtokrésze elfoglalásától és iktatásától tilalmazta, és így ők Dénes többi birtokrészére nem mentek el. Erre János fia: Miklós bemutatta a Lelez-i konvent oklevelét a privilégiumuk megvizsgálásáról (l. 46. szám). Mivel tehát a király Chemernye-i Márk fia Dénes leányát: Erzsébetet az apja Chemernye birtokon és máshol levő részein valós örökössé tette oklevelével, a nádor ennek megfelelően (nem érintve Dénes birtokrészei negyedét, mivel az asszonynak az ezekből járó jogai kapcsán elégtétel történt) ezek háromnegyedét Erzsébetnek mint örökösnek ítélte, és meghagyta, hogy őt ezek tulajdonába a nádori és konventi emberek vezessék be és azokat neki iktassák. Azonban a király az anyjával, a főpapokkal, a bárókkal és az ország egyéb előkelőivel (primates) tanácsot tartva az Erzsébet érdekében kiadott oklevelét visszavonva rendeletében Erzsébetet az atyai birtokrészeiben az örökösségétől megfosztotta (exheredando), tekintve, hogy Erzsébet korábban elégtételt kapott az atyai birtokrészekből őt megillető jogai után, majd ezekben magát a királlyal csalárdul örökössé (heres successorius) tétette, azt állítva az uralkodónak, hogy korábban a mondott jogai ügyében nem kapott semmilyen elégtételt, ezért az Erzsébetnek tett ezen királyi kegy érvénytelen. Emiatt a nádor a fentebbi döntését visszavonva és a Lelez-i konvent Erzsébet jogai teljesítéséről szóló privilegiális oklevelét érvényben hagyva a király mondott rendelkezése alapján Erzsébetet az atyai birtokrészek jogaiban teljesen résztelennek (expers) ítéli a vele bíráskodó főpapokkal, bárókkal és az ország procer-eivel, és Márk fia: Dénes Chemernye birtokon és másutt levő birtokrészeit minden haszonvétellel Chemernye-i Márk fia János fiainak: Miklósnak és Lászlónak ítéli örök birtoklásra, más jogának sérelme nélkül. Erről függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki János fiainak. D. in Wysegrad, 36. die oct. Epiph. d., a. eiusdem 1367. E.: SNA. Nátafalusi cs. nátafalvi lt. 1. 23. (Df. 266 208.) Függőpecsét és zöld fonata. Má.: Ue. jelzet alatt, újkori.