Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

70 és Bethlem-i János fiai: Gergely és Apa (az unokatestvérei) nevében bemutatta a vajda 1364. júl. 16-i, kisebbik pecsétjével ellátott, ép és gyanútól mentes nyílt oklevelét a köztük, valamint Gelet fia: néhai László mester, Beche fia: István, ue. László fiai: Mihály, Miklós, Geleth, László és András és Geleth fia Mihály fia: János, erdélyi Viragosberk-i nemesek között létrejött megegyezésről (l. Anjouoklt. XLVIII. 560. szám), amit kérésére a vajda a hatásköréből fakadóan érvényesnek elfogadva és megerősítve átír függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelében. D. in Wissegrad, in fe. Agathe, a. d. 1367. E: Dl. 104 794. (Bethlen cs. betleni lt. 73. 9.) Hátlapján középkori kéztől: Wyragosberek, újkori kezektől tárgymegjelölések (az egyik félig magyar nyelvű). Függőpecsétje hiányzik. R.: Erdélyi Okm. IV. 582. szám. 65. 1367. febr. 5. A pozsonyi káptalan Jakus comes, Pozsony város bírója, a pozsonyi apácák birtokainak képviselője és gyámja (conservator) kérésére és oklevél-bemutatása alapján privilegiális oklevelében átírja és megerősíti az apácák részére 1283. szept. 21-i privilegiális oklevelét, mivel az a régisége és a rossz őrzése miatt a pecsétjében némileg megsérült, és Jakus attól tartott, hogy a további őrzés révén még inkább sérülhet. D. in fe. Agathe, a. d. 1367. E.: Dl. 1154. (Acta eccl. ordinum et monialium. Poson. 14. 11.) Hátlapján középkori és újkori kéztől tárgymegjelölés. Mandorla alakú függőpecsét és hártyaszalagja. 66. 1367. febr. 5. A váradi káptalan tudatja, hogy [I.] Lajos király 1366. júl. 14-i nyílt parancslevelének megfelelően (l. Anjou-oklt. L. 656. szám) Jara-i Péter erdélyi alvajdával, speciális királyi emberrel kiküldték tanúságul kanonoktársukat: László mester Kuleser-i főesperest, akik [1366.] júl. 25-én (in fe. Jacobi nunc preterito) és a köv. napokon a szomszédok összehívásával a mondott vitás földet mérőkötéllel (funiculo) 2 egyenlő részre osztották, és a Saard nevű püspöki falu felőli felét Domokos püspöknek, egyházának és [Saard] nevű falvának, a másik felét a király [Igen nevű] falvának és annak népe használatának iktatták, a szükséges helyeken új határjeleket emelve. Ezek helyei: az Igen felőli Elusbyrch és a Saard felőli Hegesberch nevű két nagyobb hegy közötti hegyen; ezen hegy oldalán egy berkek közötti üres helyen, ahol korábban szőlő volt; ue. hegy lábánál berkek mellett; Karco királyi falu, ti. kelet felé szántóföldeken összesen öt határjelet; egy nagy közútnál, ami Saard birtokról Igen birtokra megy, az Igenpataca folyó mellett; kelet, vagyis Karco birtok felé szántóföldeken összesen hét határjelet, amik közül az első és az utolsó igen közel van azon 3 föld- és kőhatárjelhez, amik elkülönítik Igen, Bochard és Saard birtokokat. Erről a káptalan függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in fe. Agathe, a. d.