Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)
Appendix
489 I. Lajos király megerősítő záradékai Az 1363-as boszniai hadjárat során Miklós esztergomi érsek, kancellár sátrából ellopták a királyi kettőspecsétet, ezért szükség volt egy új vésetésére (ez nagy valószínűséggel 1363 végére lett kész). Az új kettőspecséttel Lajos a saját korábbi (ellopott), valamint apja: I. Károly király felségpecsétjével ellátott privilégiumait erősítette meg, de új módon: ezeket nem átírta, hanem egy záradékkal látta el és a meglevő régebbi mellé függesztette az új pecsétet. A záradékkal és új pecséttel megerősített privilégiumok jogilag új oklevélnek számítottak, ezért önállóan is regesztázhatóak lennének. De mivel az ismétlődő záradékok alapszövege voltaképp azonos, és a lényegi eltérések csak a kedvezményezettek nevében és a dátumban jelentkeznek (ráadásul az Anjou oklt.-kötetek szinte mindig utaltak – vagy fognak majd – a záradékokra, feltüntetve a vonatkozó bibliográfiai adatokat és pecsétleírásokat is), ezért (elkerülendő az ismétlődő alaptartalmú kivonatokat) mégsem regeszták formájában, hanem jelen függelékben felsorolva kerültek a kötetbe. (A korábbi nagypecsétekkel ellátott nyílt királyi okleveleket privilegiális átirat esetén a kancellária a szokásos módon, méltóságnévsorral ellátva erősítette meg, ezért ezek a regeszták között szerepelnek.) A záradék alapszövegének kivonata: [I.] Lajos király (H) kinyilvánítja, hogy amikor a boszniai (regnum nostrum Bozne) eretnekek és patarénusok kiirtására egyrészről személyesen ő kelt útra nagy sereggel, másrészről Miklós esztergomi érseket, királyi kancellárt (akinél a királyi kettőspecsét volt) és Miklós nádort számos főpappal, báróval és az ország nemeseivel küldte Boszniába (terra Wzure ~ Vzure), az érsek őrködéssel megbízott familiárisai a kettőspecsétet előre megfontoltan ellopták. A király, nehogy a pecsét elvesztése az országlakosok jogait veszélyeztesse, új kettőspecsétet vésetett, és elrendelte, hogy azt helyezzék összes korábbi privilégiumára, valamint apja: [I.] Károly király koronázása idején vésetett korábbi, majd (mivel azt Károly utóbb átvágatta, ugyanis kiderült, hogy azzal számos jogtalanságot követtek el) a Havasalföldön elveszett másik pecsétje alatt kiadott privilégiumaira, ezen pecsétek mellé. Ha Károly ezen két korábbi pecsétjével ellátott privilégiumai a későbbi pecsétjével, avagy Lajos elveszett pecsétjével nincsenek megerősítve, és ezekre az új pecsétet nem függesztik rá, avagy Károly és Lajos nyílt okleveleit az új pecséttel nem erősítik meg, ezen privilegiális és nyílt okleveleket Lajos érvényteleníti. 1367-ben már olykor (de nem minden esetben) bekerült a záradék szövegébe a ’néhai’ kifejezés az 1366 végén elhunyt Miklós érsek és az 1367 tavaszán meghalt Kont Miklós nádor neve elé (pl. Df. 238 758., 238 760.), avagy csak az érsek esetén (Df. 238 759.). A keltezésekben pedig immár a kancellária új vezetője: László veszprémi püspök, királyi alkancellár szerepel. A záradék latin szövegének egyik közlésére (és a záradék használatának elemzésére) l. Grünn [Gárdonyi] Albert, T. 1901. 27–37. Az ily módon megerősített oklevelekről tehát az alábbi általános regeszta lenne adható:
