Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

430 birtokló és hegyvámot fizető nemesek szokása szerint (ad modum consuetudinem et solucionem tributi montis aliorum nobilium in terra aliorum vineas habencium) tarthatják. Érvényben hagytak minden olyan oklevelet és privilégiumot, amiket a király, a püspök és Miklós bán Péternek és Endrének, valamint Othna, Orbona és Mosyna mondott korábbi birtokosainak bocsátottak ki, és Mirse és a többi néhai személy birtoklását érintik. Fülöp fia: Miklós és társai a maguk és távollevő képviseltjeik nevében vállalták, hogy ha valamelyikük v. bármely nembeli örököseik v. rokonaik újra pert indítanának a Péternek és Endrének átadott ezen birtokok ügyében, akkor mindannyiukat hatalombajban elbukásban (succubitus duelli facti potencialis) és összes birtokrészük elvesztésében marasztalják el (ezek Péterre és Endrére háramoljanak), Máté fiait: Pált, Györgyöt és Gergelyt pedig a mondott patvarkodásban is. Erről a káptalan függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki a felek kérésére. D. in vig. Symonis et Jude, a. d. 1367. E.: Dl. 33 972. (HDA. NRA. 1598. 30.) Helyenként foltos. Hátlapján középkori és újkori kéztől tárgymegjelölések. Függőpecsét fonata. K.: Smič. XIV. 97–100. 737. 1367. okt. 27. Henrik testvér, a Pelis-i Szűz Mária-monostor apátja kinyilvánítja, hogy ő [I.] Lajos király (H) részéről azon királyi kápolna részére, amit az uralkodó az apát által (per nos) Aachenben (Aquisgranum) épített a Szűz Mária-egyház mellett a saját költségein, átadta Jánosnak (akit az apát a kápolnába királyi káplánnak fogadott) az aacheni (Aquensis) káptalan tanúságával az alábbi egyházi ruhákat és kegytárgyakat: 3 miseruhát (casula), 4 köntöst (tunica), 5 miseinget (alba) stólákkal és karékekkel (manipulus), 3 selyemövet, 3 különböző teljes ruhát, oltárdísznek 2 aranyozott kelyhet, 2 aranyozott és 2 ezüst misekannát (ampulla), 2 arany gyertyatartót, 3 ereklyemutatót (monstrancia) [I.] Szt. István, [I.] Szt. László és Szt. Imre (Henricus) királyok [!] relikviáival, ezüsttel fedett 2 táblát, 1 misekönyvet. Mindezeket egy erős ládába zárta a kápolnában megőrzésre, úgy, hogy ezeket egy káplán sem idegenítheti el a jövőben a kápolnától. Az apát kéri a káptalan tagjait: ügyeljenek fel arra, nehogy mindezeket elvigyék v. más használatra fordítsák. Erről függőpecsétes oklevelet bocsát ki. D. in vig. Simonis et Jude, a. d. 1367. Má.: 1. Dl. 36 460. (Acta eccl. 70. 120.) Újkori. 2. ÖStA. HHStA. Handschriftenabteilung. Ungarische akten 270. 78. 81. 255. 260. (Df. 276 147.) Újkori. 3. Uo. 270. 68. 69. (Df. 276 146.) Újkori, csak az adománylista. K.: F. IX/4. 91–92. R.: F. IX/4. 61; Pilis I. 369. Megj.: SNA. Pozsonyi kápt. mlt. S. 3. 78. B. 4. (Df. 228 430.) alatt a forrás egy újkori kiadásának fényképe van.