Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

391 továbbá Pál, a Szt. Márton-egyház éneklőkanonoka, a prépost képviselője és Imre jelenlétében, és először Lyzka birtokot a Béla király (a prépost képviselője által bemutatott) privilégiumában levő határok szerint Pál mutatása alapján így járták be: Tolchateu folyó wlgariter Rew-nek mondott gázlója, ami a Patak-ra [tartó] nagy úton [van]; kelet felé ezen Tolcha folyó Imre földjéig; a Wyfalu-i egyház és a Tolcha folyó között egy hely, ahol a privilégium 4 körtefát jelzett, de csak 1 körtefa volt egy Wyfalu-i jobbágy kertjében, ahol Pál képviselő azt mondta, hogy ott 4 körtefa volt, a korábbi bejárás idején pedig 3 és csak egyet vágtak ki, de azután az Imréhez tartozók még kettőt kivágtak, és e kivágott fák jelei és gyökerei még mindig látszódtak; kelet felé Hwzyumezeu; Babarethe; Hwzyutou; Omses; Bodrug folyó; Kyuser nevű kis árok; Besynder; Baralo; Eleuer. Majd Wyfalu és Imre egyéb, Lyzka birtokkal szomszédos földjei határait Imre így mutatta meg: Lyzka birtok felső végénél, nem messze onnan, ahol a Tolcha folyó a Bodrog folyóba ömlik, a parton v. a révnél (portus) az ezen két folyó közötti erdőről Imre azt mondta, hogy az Omses hely, ami nem ott van, ahol a prépost képviselője mutatta; rét v. füves föld; Lyzka-ról Zalkad-ra vezető út; Zalkad birtok határai. Mivel a felek ezen határjárásokkal és -mutatásokkal nem értettek egyet, a felek között perben maradt, erdőket és halakkal ellátott vizeket tartalmazó földet fogott bírókkal együtt 4 királyi ekényire becsülték, mivel azt megmérni nem tudták. D. domin. p. Mychaelis, a. d. 1367. E.: ŠA. Levoča. Szepesi prépostság lt. Oklevelek. 92. (Df. 264 205.) Foltos papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét töredékes nyoma. Kortárs kéztől: pro actore dominus Johannes lector cum Scepus [lehúzva: pro in mandatum reginale], pro Paulo ob regale edictum ad oct. G. Due. 669. 1367. okt. 4. Viterbo [V.] Orbán pápa István [fia:] Péter mesternek, a nyitrai egyház Trinchin-i főesperesének, pápai káplánnak az esztergomi egyház kanonokságát adja és neki ott prebendát és lélekgondozással járó v. anélküli, főpapinál nem magasabb tisztséget (dignitas, personatus vel officium) rezervál (annak ellenére is, hogy Péter az esztergomi egyházban a Szűz Mária-oltárt bírja), intve az esztergomi érseket és káptalant, hogy ezekről ne rendelkezzenek. Miután Péter az esztergomi kanonokságot és prebendát birtokba vette, mondjon le nyitrai egyházbeli kanonokságáról és prebendájáról, ha pedig a tisztséget megkapta, akkor a Trinchin-i főesperességéről is. D. Viterbii, IV. Non. Oct., pápasága 5. évében. [1367.] A bevezetéssel a kalocsai érseket és a veszprémi püspököt bízza meg. D. ut supra. Reg.: ASV. Reg. Aven. Vol. 164. fol. 441r-v. (Df. 289 823.) R.: V. Orbán, LC. 19474. szám.