Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

384 tagban (in una conclusione metarum) ellentmondó nélkül iktatta az apácáknak örök birtoklásra, nem érintve Pinter (dict.) Lőrinc özvegye, nemes asszony Felseu-Januk-i részét. E birtokok határai, miként a királyi és káptalani emberek a káptalannak elmondták és írásban (in registro) elvitték: Duna (Danubius) folyó, ahol a Homokwyz és Kezkunuiz folyók egyesülnek; Tadsere rét; Fyzesteluk; szántóföldek; Aranyashege föld; 3 sarok-határjel egy út mellett, az egyik Magyar birtokot, a másik nyugat felől a pilisi apát Chakan nevű földjét, a harmadik FelseuJanuk és AlsouJanok birtokokat különíti el; észak felé füves út 3 sarok-határjelig, ahol elválik Chakan birtoktól és csatlakozik Madaraszeg birtokhoz; kelet felé Wazarusuth nevű út; FelseuJanuk falu kertje; észak felé a Hunor folyó; a Molumuizy folyó addig, ahol az Altalesew folyóba ömlik, amit határnak hagyták; az Altalesew folyó kelet felé addig, ahol a Duna folyóba ömlik; Duna folyó. D. domin. an. Mychaelis, a. d. 1367. E.: Dl. 5601. (Acta eccl. ordinum et monialium. Poson. 12. 9.) Hátlapján azonos és újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint zárópecsét és visszazáró pecsét töredékei. Á. 1-2.: a 713. számú oklevélben. Ezek eltérő névalakjai: Pinteer, Humokwiz, Madaraszegh, Wasarwswth, Hwmor, Molunuizy, Altalesw; Fyzestelek, Also-Januk, Wasarusuth, Humor, Altaleseu. K.: Csiba 2014. 105–106. 655. 1367. szept. 26. A pozsonyi káptalan jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy az óbudai apácák érdekében idézésekre, tudományvételekre, tilalmazásokra, birtokaik bejárásaira, határjeleik emeléseire és az ország szokása szerinti egyéb ügyekre 1 évre kiadott gyűrűspecsétes oklevelének megfelelően az abban többek között megnevezett szentpéteri (S. Petrus) Tamás fia: László mester királyi emberrel, a királynéi aula familiárisával kiküldték tanúságul prebendarius papjukat (presbiter): Jakabot, akivel a királyi ember szept. 11-én (sab. p. Nat. B. virg.) az apácák Reen nevű Pozsony megyei, Challokwz districtus-beli birtokát a szomszédok összehívásával bejárta és mások birtok(jog)aitól elkülönítve (számos új határjelet emelve) az alábbi határok alatt iktatta az apácáknak örök birtoklásra, nem lévén ellentmondó. Reen birtok határai a királyi és káptalani emberek elmondása szerint: Lapsar rétnél wlgariter Nyarfa nevű két nyárfa; kelet felé út; szántóföldek; Kwzepwdelew út észak és kelet felé; ezen szántóföldek; wlgariter Nyraag nevű tó v. rét; út ezen rét közepén mint határ; ezen tó mellett Homorowszeeg nevű szöglet, ami elkülöníti észak felől a Nogabon-i, Hodus-i és Sykabony-i nemeseket, dél felől Reen birtokot; nyugat felé ezen tó v. rét oldala; dél felé Hunarus tó; Reen faluból Zeredahel faluba tartó út; Kerektow nevű kis tó, amit határnak hagytak; szántóföldek; Lapsar rétnél sarok-határjel, ami kelet felől a Sykabony-i nemeseket, észak felől Reen-t különíti el; ezen rét, ahol a határ kelet felé Zeredahel birtoktól és Pilachabony-tól, dél felől a Karcha-i nemesektől választja el Reen birtokot; Chaboukzygete sziget közepe; észak felé Lapsarzeg; Deakzeg; Ileyehida híd mellett határjelek, amik elkülönítik dél felől a Karcha-i nemesektől Reen birtokot; nyugat felé Baldensag patak mellett határjel, ami dél felé elválasztja