Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

367 613. 1367. szept. [14.] A váradi káptalan a kanonoktársa, [Roland] vajda [fia:] László (Ladislaus Woyuode) mester, az erdélyi fehérvári egyház dobokai főesperese kérésére és oklevél-bemutatása alapján privilegiális oklevelében átírja 1338. febr. 16-i, ép és [gyanútól] mentes zárt oklevelét (l. Anjou-oklt. XX. 76. szám). [D. in fest]o Exalt S. Crucis, a. d. 1367. E.: 1. Dl. 31 084. (GYKOL. Metales. L. 82. O. 51.) Függőpecsétje kiszakadt, ezért alul hiányos. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (super statucione reambulacione et metarum ereccione cuiusdam particule terre ad possessionem Woyasd pertinentis, a populis de Igen et de Karakou reoptente, item super statucione quattuor possessionum videlicet Ompeycha, Metesd, Obrud et Zalathna vocatarum). 2. Ba. Gyulafehérvári kápt. lt. Erdélyi kápt. Oklevelek 1. 201. (Beke 5. 630. 5. 669.) (Df. 277 378.) Függőpecsétje kiszakadt, ezért alul hiányos, napi dátumából ez látható: ....o Exalt. S. Crucis. Hátlapján azonos kéztől az előbbi tárgymegjelölés (Igeen eltérő névalakkal), miként újkori kezektől is. Á.: 1. Erdélyi kápt., 1754. AL. Kolozsvár, Toldalagi cs. lt. Oklevelek 79. (Df. 257 540.) 2. Ua., 1761. Dl. 73 631. (Teleki cs. marosvásárhelyi lt. 29.) 3. Ua., 1781. Dl. 73 723. (Uo. 183.) 4. Ua., 1786. E. 2.-vel azonos jelzet alatt. Má.: E. 1.-el azonos jelzet alatt, újkori. (Ez és az Á.-k is a már hiányos E.-kről.) K.: Doc. Rom. Hist. C. XIII. 426–427. (román fordítással) R.: Beke A., TT. 1892. 637; Beke 639. szám (mindkettő szept. 14. körüli dátummal); ZW. II. 303–304. (szept. 13-i dátummal); Erdélyi Okm. IV. 631. szám. 614. 13[67.] szept. 14. A váradi káptalan a kanonoktársa, [Roland] vajda [fia:] László (Ladislaus Woyuode) mester, az erdélyi egyház Dubuca-i főesperese kérésére és oklevélbemutatása alapján privilegiális oklevelében átírja a Culusmunustura-i Boldogságos Szűz-monostor konventje 1366. okt. 6-i, ép és gyanútól mentes nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. L. 881. szám). D. in fe. Exalt S. Crucis, a. d. 13[67.] E.: Dl. 30 695. (GYKOL. Centuriae. M. 49.) Hátlapján középkori (Buzd és Rengerkyrh névalakokkal és újkori kéztől tárgymegjelölések. Függőpecsétje kiszakadt, ezért alul hiányos. Á.: Erdélyi kápt., 1810. Ue. jelzet alatt, a már hiányos E.-ről. K.: Doc. Rom. Hist. C. XIII. 427–428. (román fordítással) R.: Erdélyi Okm. IV. 632. szám. Megj.: 1367-es kiadási éve az előző számú oklevél alapján valószínűsíthető.