Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

359 2 forintot jogtalanul elvett tőle. Leukus azt felelte, hogy ő már ezügyben elégtételt adott a megye embere előtt Péternek, aki ezt nem tagadta, de mivel az elégtételt nem a megye hatósága előtt kapta meg, így követelte, hogy Leukus azt a törvényszéken is tegye meg. Fentiek a velük ítélkező nemesekkel ezért Pétert patvarkodásban marasztalták el. D. die et termino supradicto, a. d. 1367. E.: Dl. 41 725. (Múz. Ta. Szalay.) Papír. Hátlapján 3 töredékes zárópecsét. R.: Piti F., Szabolcs m. 624. szám. 598. 1367. szept. 4. Kálló Lukács Kallo-i plébános, Zabolch megyei alesperes előtt Panala-i Péter fia: László mester tiltakozott, hogy az anyósa (socra): Margit nemes asszony, Nelues (dict.) Demeter özvegye András pap (sacerdos), a Nogsemien-i egyház rector-a, valamint az ottani népek és asszonyok előtt a gyónása idején úgy végrendelkezett, hogy 6 ménesbeli kancát 6 csikóval és 1 nagyobb övet hagyott a fiának: Mihálynak, 1 pei színű lovat a gyóntatójának: ezen András papnak, egy zordon színű lovat a Pothoh [!] városbeli Boldogságos Szűz-kolostornak, a leányának (László feleségének): Erzsébet nemes asszonynak egy övet – amit Demeter a pápai udvarból (curia Romana) ajándékba hozott neki – és egy ezüst serleget, a Panala-i Szt. Miklós hitvallóegyháznak 1 wlgo chanak nevű ezüst serleget, az unokáinak (Erzsébet fiainak) pedig 3 ménesbeli kancát. Ha pedig László ezen bevallásában az alesperes kételkedik, tudakolózzon erről András paptól, a mondott hospesektől és asszonyoktól, és adja ki erről oklevelét. Az alesperes László tiltakozása alapján elment Nogsemien-be, ahol András paptól, a népektől, asszonyoktól és bármiféle helyzetű és állapotú ottani emberektől nyíltan és titokban megtudta, hogy ez mind igaz. Erről pecsétjével ellátott nyílt oklevelet bocsát ki Lászlónak. D. in dicta Kallo, sab. an. Nat. virg. glor., a. d. 1367. E.: Dl. 52 118. (Kállay cs. lt. 1300. 1512.) Papír. Hátlapján pecsét nyoma, újkori kéztől: Panyolay. R.: Kállay 1602. szám; Bónis, SZR. 1333. szám. 599. 1367. szept. 5. A saskői Keresztúr Tamás esztergomi érsek, örökös esztergomi comes előtt Angurman Mátyás Kapruncha-i falunagy és fivére: Angurman Miklós esküdt a maguk és az ottani érseki jobbágyok nevében bemutatták Csanád esztergomi érsek 1349. évi, gyanútól mentes nyílt oklevelét a nekik adott kiváltságaikról (l. Anjou-oklt. XXXIII. 275. szám), amit kérésükre Tamás elfogad, átír és az abban foglaltakkal együtt megerősít e jobbágyainak és örököseiknek. Erről korábbi, kalocsai érseksége (ahonnan a jelenlegi esztergomi érsekségébe került) függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki, az esztergomi érsekségét jelző új nagypecsétje hiánya miatt. D. in villa nostra de S. Cruce de Susol, domin. an. Nat. virg. glor., a. d. 1367. Arenga.