Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)
Documenta
34 Ezután János prépost és Péter képviselő bemutatták [I.] Károly király (H) harmadik és utolsó pecsétjével ellátott, 1334. máj. 22-én Vyssegrad-on kiadott nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. XVIII. 242. szám), ami átírta [II.] András király (H) 1214. évi privilégiumát (l. Reg. Arp. 295. szám), amiben Boleszló váci püspök kérésére annak ingó és ingatlan javairól szóló rendelkezését megerősítette, mivel a püspök elmondta a királynak, hogy annak fivére: Imre király idején, amikor a királyi hálátlanság miatt őt hamis büntetés sújtotta, a [III.] Béla király pecsétjével ellátott ezen végrendelete elveszett; ebben a püspök minden predium-át libertinus-okkal, szolgákkal és szolganőkkel (servis et ancillis), amik örökjogú leszármazás okán háramlottak rá, a király v. az ország princeps-ei adományozták neki, v. pedig vásárlás címén tartoztak hozzá, a Szt. Kereszt-egyháznak és az ottani premontrei rendi fehér öltözetű kanonokoknak adta, többek között Vyzaka predium-ot is, aminek határai: Bzechena folyón Myrcolz falu réve; erdőn és Hegriue helyen át kereszttel jelölt fák; Laz hely; [Lyget]h; Beleznalaza; erdő; [Keathalaz] nevű fennsík (planicia); erdő; Palanapataka patak; Hunela patak; Horna patak; a mondott Bzechena folyó mint határ, ami közös a halászóhelyekben [a várnépekkel]. Az oklevél bemutatása után János prépost és Péter képviselő a tilalmazás okát kérdezték, mire Gergely fia: Miklós (a maga és Lorand fia: Miklós nevében [a Lelez-i] konvent ügyvédvalló levelével) ezt azzal indokolta, hogy a Kysmerkolch nevű birtokukból a prépost és a konvent a bejárással Vyzaka birtokhoz nagy földrészt akartak csatolni és iktatni, ők viszont [emberemlékezet] óta mindig is e vitás földrész békés tulajdonában voltak; ám István comes kérdésére Miklós azt mondta, hogy nincs oklevelük a Kysmerkolch birtokukat Vyzaka birtok felől elkülönítő határokról. Mivel az országbírónak és a vele ítélkező [báróknak] és nemeseknek úgy tűnt, hogy a feleket ki kell küldeni a mondott birtokok határainak újabb bejárására, megmutatására és tudományvételre arról, hogy melyik fél volt a vitás föld tulajdonában, ezért az országbíró írásban kérte a Scepsy-i káptalant, hogy küldjék ki a felek részére tanúságaikat, akikkel a királyi emberek okt. 6-án (oct. Mychaelis) és a köv. szükséges napokon menjenek Vyzaka és Kys[merkolch] birtokokra a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében, először Vyzaka birtokot az András király privilégiumában levő határoknak megfelelően (amit Károly király átiratában a prépost és konventje mutassanak ott be) Kysmerkolch felől a felperesek mutatása szerint, majd Kysmerkolch birtokot Vyzaka felől az alperesek mutatása szerinti határok mentén járják be, a megmutatott és bejárt határokat kijelölve, majd ha a felek a bejárásokkal egyetértenek, mindegyiküknek iktassák a saját birtokjogát a mutatott határjelek megújításával elkülönítve, ha pedig nem értenek egyet, és valamely földrészen egymásnak ellentmondanak, a vitásan maradt földrészt, megtekintve mennyiségét, minőségét, hasznát és termékenységét, hamisság nélkül, fogott bírókkal együtt becsüljék fel értékén (in condigno suo precio et valore) az ország szokása (lex) szerint, majd a szomszédoktól, megyebeli nemesektől és másoktól, akiket a felek odahívtak, hitükre, a király és Szent Koronája iránti hűségükre, elfogultság nélkül tudják meg, hogy melyik fél volt mostanáig a vitás föld tulajdonában, nézzék meg, hogy melyik fél mutatott a bejárás során valósabb határokat, majd a káptalan [1367.] jan. 8-ra (oct. Strennarum) tegyen a királynak jelentést. Jan. 8-án János
