Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

319 512. 1367. júl. 27. Visegrád [I.] Lajos király (H) előtt Márton, a királyi ácsok (carpentarius) mestere hű szolgálatait előadva a Hunt megyei, Gyarmath birtok és Paldfalua falu közötti üres és lakatlan Tarnukleurinchhaza földet kérte magának és fivérének: Fábiánnak örökadományul, állítva, hogy e föld az örökös nélkül elhunyt Tót (Sclavus) Lőrincé volt, és ezért az ország kipróbált szokása (lex) szerint a király kezeihez háramlott és annak adományozásához tartozik. Az uralkodó (aki kormányzása hivatalából fakadóan a hűen szolgálók érdemeit a kegyesség lelkületével mérlegeli és meg szokta jutalmazni, akiket érdemeik a viszonzásra méltóvá tesznek), a mondott örökös nélküli elhalálozás címén királyi kezeihez háramlott és adományozásához tartozó lakatlan földet minden haszonvétellel régi határai alatt királyi új adomány címén a szolgálataiért Mártonnak, általa fivérének: Fábiánnak és örököseiknek adja, más jogának sérelme nélkül. D. in Wyssegrad, 2. die Anne, a. d. 1367. E.: EPL. Esztergomi kápt. mlt. Acta radicalia 35. 1. 2. (Df. 236 859.) Előlapja jobb alsó sarkában: perlecta et correcta. Hátlapján középkori és újkori kéztől tárgymegjelölések; Registratur; nagypecsét körvonalában: relacio Nicolai filii Dominici de Wesen (az előlap jobb felső sarkában ugyanez). 513. 1367. júl. 27. Visegrád [I.] Lajos király (H) a Jazou-i konventnek: elmondták neki Dob-i István leánya: Erzsébet nemes asszony, Monak-i Mihály mester felesége nevében, hogy annak Perch nevű birtokát Keled fia: Miklós nemrég (pridem) a király levelével visszavette (recaptivaret), az asszony képviselője tilalmazása ellenére magának iktattatta az ország szokását figyelmen kívül hagyva, ott letelepedett (descendendo) és azt jogtalanul birtokolja. Ezért a király utasítja a konventet, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Fay-i István királyi ember e birtokot az asszonynak adja vissza birtoklásra, Miklós tiltakozása ellenére is, meghagyva neki, hogy annak tulajdonából távozzon, az időközben beszedett termések ügyében pedig Erzsébetnek adjon elégtételt, és ha valami jogot v. tulajdont remél ott birtokolni, azt bírói úton és ne hatalmaskodva követelje az asszonytól, az ország szokása (lex) szerint, majd a konvent tegyen jelentést arról, hogy Miklós mit tett v. válaszolt az ügyben. D. in Wyssegrad, 3. die Jacobi, a. d. 1367. Á.: a 671. számú oklevélben. 514. 1367. júl. 27. A pozsonyi káptalan kinyilvánítja, hogy Spacha-i Vid fia: János mester a szülei és a saját lelki üdvéért a Pozsony városbeli házát, ami az apácák kolostorán túl, a Magyar utca (platea Hungaricalis) sarkán van, az esztergomi káptalan oklevelével nekik: a pozsonyi Szt. Márton-egyháznak adta. Mivel e ház Pozsony város joghatósága alatt van, a káptalan megígéri a pozsonyi bírónak, esküdteknek és polgároknak,