Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

305 idézésekre, tudományvételekre, tilalmazásokra, birtokaik bejárásaira, határjeleik emeléseire és az ország szokása szerinti egyéb ügyekre felkérik őket, küldjék ki tanúságukat, akivel Zenthus-i Makou fia: János v. Rozwag-i Lőrinc fiai: Miklós v. István v. Kysfolud-i Miklós fiai: Tamás v. László királyi ember azt végezze el a jog szerint, majd a káptalan minden esetben tegyen jelentést a királynak – Rozwag-i Lőrinc fia: Miklós királyi emberrel kiküldték tanúságul kórusuk klerikusát: Jánost, akik Vngh megyében nemesektől, nem nemesektől, papoktól, klerikusoktól és bármiféle egyéb helyzetű és állapotú emberektől megtudták, hogy jún. 14-én (f. II. an. Corporis Christi) Rosas (dict.) Miklós fia: János, Kechke (dict.) Miklós és Kis (Parws) István, Checher-i Domokos fia: András famulus-ai ezen uruk ösztönzéséből és engedélyéből a közúton megtámadták Márton fia: Domokost, a prépost Kapus falubeli jobbágyát, aki a Lelez-en levő vásárból hazafelé tartott, és a nála levő javait és ruháit elvették tőle. Az egyik rablót: Jánost a nyakára szíjazott elrabolt javakkal és ruhákkal együtt elfogva ellenfelei László Vngh megyei szolgabíró kezére adták a megyei ítélőszéken, és mikor a kijelölt időpontban kérték, hogy a szolgabírók állítsák e rablót bíróságuk elé, Wanchyk fia: László ezt megtette, de az elrabolt javakat és ruhákat eltitkolta (ocultasset). Vngh megye vicecomes-étől kérték, hogy László bíró a megyei nemesek jelenlétén (audiencia) szolgáltasson a közjognak megfelelő igazságot, de László ezt megtagadta, és a rablót a bilincseiből az ura: András kezességére elengedte. D. 3. die Margarethe, a. d. 1367. E.: SNA. Leleszi prépostság mlt. Acta saeculi 1300. 169. (Df. 233 776.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (eszerint Wanchyk fia: László Vngh megyei szolgabíró), valamint zárópecsét töredékei. 490. 1367. júl. 16. Visegrád [I.] Lajos királynak (H) elmondták György comes urburarius és Pertold Telky-i esküdt a maguk és az ottani királyi polgárok és bányászok (montani) közössége nevében, hogy mivel (sok várossal ellentétben) Telky királyi városban, ahol szüntelenül testi vigaszt kereső szegények sokasága gyűlik össze különböző vidékekről, nincs ispotály (reclinatorium seu domus hospitalis), ahol ezen, különféle betegségektől, szükségektől és nélkülözésektől sújtott betegek és szegények tartózkodhatnak, ezért ők közös akarattal és egyetértéssel e szegények és betegek megsegítése érdekében a város déli határában egy régi fakápolna helyén Boldogságos Szűz és Szt. Katalin vértanú tiszteletére ispotályt akarnak építeni és azt a szükséges világi adományokkal ellátni, ha a király ehhez kegyesen beleegyezését adja. Az uralkodó ezen üdvös és szívbeli óhajuk, valamint saját odaadása miatt hozájárul ezen Boldogságos Szűz és Szt. Katalin vértanú-ispotály mondott helyen történő megalapításához és építéséhez az oda sereglő szegények és betegek támogatása és ellátása érdekében, úgy, hogy az ispotályt a megyéspüspök (presul dyocesanus) engedélyéből örökre megfelelő adományokkal lássák el. D. in Wyssegrad, 2. die Div. ap., a. d. 1367.