Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

283 a Lelez-i konvent előtt egymaga esküt tesz le arról, hogy a famulus-a: Miklós nem vett el 2 forintot László fia: János jobbágyától. D. in Deda, f. II. an. dictum fe. Petri, a. d. 1367. E.: SNA. Leleszi konvent hh. lt. Acta anni 1367. 10. (Df. 219 579.) Fakult, foltos papír. Hátlapján 3 pecsét töredékes nyoma. R.: Neumann T., Bereg m. 82. szám. 442. 1367. jún. 29. Visegrád [I.] Lajos királynak (H) elmondta László, a pannonhalmi (Sacer mons Pannonie) monostor apátja, hogy számos országlakos megfosztotta a monostort a birtokaitól, amikkel a szent királyok azt megadományozták, ezért kérte: királyi kegyességből engedélyezze, hogy a monostor elfoglalt birtokjogait (akár a király, akár mások kezén vannak) ő és konventje visszaszerezhessék (recaptivare és reaquirere). A király ezt megengedi, ezek elbirtoklása (prescripcio) esetén is, ezért utasítja a nádort, az országbírót, helyetteseiket és az ország bármely bíróját és jogszolgáltatóját, hogy amikor színük előtt László apát és konventje a monostor ezen birtokait és birtokjogait követelik, elfogultság nélkül hozzanak nekik megfelelő döntést a király kegyének megfelelően a jog rendje szerint. D. in Wissegrad, in fe. Petri et Pauli, a. d. 1367. Á.: 1. Szepesi Jakab országbíró, 1378. máj. 8. SNA. Erdődy cs. lt. Galgóci hitbizományi lt. Oklevelek 19. (Df. 278 297.) Eszerint titkospecsétes oklevél volt. 2. Á. 1. > Bebek Detre nádor, 1400. márc. 3. BFL. Konventi Lt. Capsarium 36. Q. 698. (Df. 207 510.) K.: P. II. 606. (Á. 2. alapján, Á.-ban.) R.: F. IX/4. 65; Erdődy F52. szám. (Á. 1. alapján.) 443. 1367. jún. 29. Visegrád [I.] Lajos király (H) a főpapoknak, báróknak, comes-eknek, várnagyoknak, nemeseknek és bármiféle helyzetű és előmenetelű embereknek, akiknek Dalmáciában, Horváto.-ban és máshol az országban a földeken és vizeken vámjaik vannak, valamint a címzettek és a király vámszedőinek: a Scibin-ben és annak tartozékain levő királyi polgárok és hospesek (Miklós fia: András, a bírójuk által előadott) kérésére speciális kegyből megengedte nekik, hogy mindenféle portékáikkal együtt az ország kereskedőihez hasonlóan akár Vienna-ba, Praga-ba, Jadra-ba és Velencébe, akár máshová mehessenek, és bárminemű áruikat tetszésük szerint bárhol lerakhassák (disligarent, deponerent), elcserélhessék és eladásra kínálhassák, Buda királyi város szabadsága ellenére is e téren. Ezért utasítja a címzetteket, hogy miután vámszedő helyeiken e polgárok a szokásos és jogos vámokat kifizették, őket ne zaklassák és ne akadályozzák, hanem minden ilyen esetben őket engedjék szabadon távozni és áthaladni. D. in Wyssegrad, in fe. Petri et Pauli, a. d. 1367.