Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

281 Megj.: Az oklevél vázlatszövege fennmaradt a 391. számú oklevél előlapja alján, de ott a cselekmény napjaként secundo die fe. [lehúzva: Nat. B. Johannis Bapt.] S. Trinitatis, az oklevél kiadása napjaként pedig quarto [die] fe. eius Nat. B. J[ohannis] dátumok szerepelnek (vagyis utóbbi esetben a vázlat még nem javította a keltezést, a végleges oklevél azonban már igen). 436. 1367. jún. 23. Az egri káptalan előtt Iseph-i Máté (Mathyus) fia: Péter a maga és fivére (frater uterinus): Márk és Iseph-i Lukács fia: János nevében tiltakozott, hogy a joguk sérelmére Rakolch-i Mihály fia: Balázs a Kwrtuelus nevű közös birtokukat Hozyumezew-i János fiainak: Demeternek és Barabásnak, a leánytestvére (soror) fiainak és ezen asszonynak adta, ezért ők Balázst a birtok adományozásától, másokat, főleg Jánost, a feleségét és a fiait: Demetert és Barabást Kwrtwelus birtok elfogadásától és elfoglalásától tilalmazták, és most Péter a maga, Márk és János nevében tilalmazza a káptalan előtt is. D. in vig. Nat. Johannis Bapt., a. d. 1367. E.: Dl. 5577. (NRA. 934. 47.) Papír. Hátlapján azonos (Isep és Rakouch névalakkal) és újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint zárópecsét töredékei. 437. 1367. jún. 23. A váradi káptalan előtt Nogfalu-i János fia: Antal – Orosy-i Simon fia: Imre, Semyen-i László fia: Mihály és Semyen-i Lengel (dict.) Leukus nevében – tiltakozott, hogy a joguk sérelmére a Zabolch megyei Gwren birtokot annak bizonyos szomszédai jogtalanul elfoglalva használják, ezért őket és bárki mást a birtok hasznai és termései bármilyen címen történő beszedésétől és használatától tilalmazta. D. f. IV. an. Nat. Johannis Napt., a. d. 1367. E.: Dl. 52 116. (Kállay cs. lt. 1300. 1509.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint mandorla alakú zárópecsét töredékei. R.: Kállay 1600. szám; Doc. Rom. Hist. C. XIII. 399. 438. 1367. jún. 24. Óbuda [I.] Lajos király (H) előtt Thomay-i Tamás fia: János (Konth Miklós néhai nádor familiárisa) hű szolgálatait előadva a Zala megyei, Egregh folyó melletti Pustatholmay nevű üres és lakatlan, az uralkodó adományozásához tartozó királyi udvarnokföldet (odwornicalis) kérte örökadományul magának és fivérének: Istvánnak. A király, aki kormányzása hivatalából fakadóan a hűen szolgálók érdemeit a kegyesség lelkületével kell mérlegelje, felidézve János hű szolgálatait és érdemeit, amiket neki és Szent Koronájának állhatatosan teljesített a király és országa számos hadjáratában, folyamatosan ura: a nádor oldalán tartózkodva, viszonzásul Jánosnak királyi adománnyal óhajtván kedvezni, hogy ebből példát merítve mások is hasonló hű tettekre szánják