Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

240 Kortárs kéztől: f. II. an. fe. B. ... Thomas filius Almus de Erdeuhatikar[cha] in eadem Karcha. 362. 1367. máj. 26. Visegrád Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója tudatja, hogy korábbi oklevele szerint színe előtt Morot-i Mihály fiai: Miklós, Mihály és János 50 márkát tartoztak fizetni Ibran-i Gyurk fia István leányának: Margit nemes asszonynak, Zazteluk-i Miklós fia György feleségének a Volkou megyei Nogsemes és Kyssemes birtokok – amiket egykor Benedek fia: Keled a Kw-i káptalan előtt eladott Ibran-i Gyurk fiainak: Istvánnak és Pálnak 50 márka dénárért, majd Morot-i Mihály visszaszerzett (reoptenta) Gyurk fiaitól a Keled-el való közeli rokonság (proxima linea generacionis) okán Vilmos néhai nádor (H) előtt, oly módon, hogy az 50 márkát Gyurk fiainak megadja, és amiket újabban az országbíró a főpapokkal, a bárókkal és az ország nemeseivel a felek okleveleit megtekintve Mihály fiainak ítélt, ahogy ez István comes privilégiumában szerepel – visszavásárlásáért az országbíró meghagyásának megfelelően [1366.] nov. 18-án (oct. Martini), de ez onnan királyi írásos parancsból máj. 1-jére (oct. Georgii) lett halasztva. Akkor Mihály fiai az 50 márkát kifizették Kazar-i Mihály fia: Miklósnak (aki Margit nevében jelent meg a boszniai káptalan ügyvédvalló levelével), ezért az országbíró ezen Ketsemes nevű birtokokat az ottani vásárokkal együtt Mihály fiainak és örököseinek hagyja, nem érintve más jogokat, Margitra és utódaira örök hallgatást kiróva ezek ügyében. D. in Vissegrad, 26. die oct. Georgii, a. d. 1367. E.: Dl. 5569 (NRA. 558. 24.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint pecsét körvonala. 363. 1367. máj. 26. Visegrád Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója tudatja, hogy mikor a főpapokkal, a bárókkal és az ország procer-eivel máj. 1-jén (oct. Georgii) bírói székén ülve az országlakosok pereit tárgyalta, Pál fia: Tamás az óbudai Boldogságos Szűz-kolostor klarissza rendi apácái nevében a budai káptalan ügyvédvalló levelével bemutatta Zeech-i Miklós egykori országbíró, most Szlavónia (regnum Sclauonie) bánja 1357. dec. 3-i privilegiális oklevelét, kérve, hogy mivel az szükséges az apácáknak a kolostoruk jogai őrzésére, és bár idegen kezektől hozzájuk került, de vissza kell adják, ezért annak tartalmát írja át nekik és kolostoruknak. Az országbíró ezt teljesíti függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelében. D. in Vyssegrad, 26. die oct. Georgii, a. d. 1367. E.: Dl. 3777. (Acta eccl. ordinum et monialium. Poson. 10. 5.) Hátlapján középkori és újkori kezektől tárgymegjelölések. Függőpecsét és zöld fonata.