Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

237 állítsák elő az elfogott Miklóst, György mester jobbágyát. Akkor Scaros-i Sándor fia: János mester (György mester nevében annak ügyvédvalló levelével) azt mondta, hogy mivel az Vray-i nemesek Miklóst (György mester jobbágyát) foglyul ejtették, ezért állítsák Miklóst a törvényszék (sedes iudiciaria) elé. Erre az Vray-i nemesek azt válaszolták, hogy ők Miklóst a vétkeiért valóban fogolyként tartják, de mivel ő György mester jobbágya, előállítani nem akarják. Mivel tehát a felek között vita támadt, fentiek a pert máj. 31-re (ad 8. diem) halasztják. D. in villa Tornalya, f. II. p. Elene regine, a. d. 1367. Fk.: Dl. 96 427. (Vay cs. berkeszi lt. 426.) Papír. 4 zárópecsét körvonala. R.: Vay berkeszi 254. szám. (tévesen királyi tárnokmestert írva) 356. 1367. máj. 24. Az egri káptalan jelenti László opuliai (Opulyensis) [hercegnek], nádornak (H), a kunok bírájának, hogy néhai Konth Miklós (a nádorság hivatalában László elődje) döntéshozó oklevelének megfelelően – küldjék ki tanúságaikat, akikkel Sándor Patak-i plébános és Somus-i János fia: Péter mester, a király és a királyné által a felek részére speciálisan kiküldött nádori emberek menjenek ápr. 25-én (oct. Passce) Lyzkaolazy, Kereztur és Kysfolud birtokokra a szomszédok, valamint Benedek, a Scepus-i egyház prépostja, felperes és Debreu-i Demeter fia: Miklós mester alperes (v. a felek képviselői) jelenlétében, először ezen Lyzka birtokot a [IV.] Béla király (H) privilégiumában (amit ott a prépost mutasson be) szereplő határok szerint járják be Kereztur és Kysfalud birtokok felől, és ha a privilégiumban levő határjeleket nem találják egyértelműen, akkor menjenek arra, amerre (quo et ad quam partem mundi) a privilégium mutatja, majd Miklós mester mutatása szerint Kereztur és Kysfalud birtokok határait járják be Lyzkaolaza birtok felől, és ha a felek mindebben egyetértenek, akkor nekik a saját birtokjogaikat hagyják örök birtoklásra, ha pedig a felek valamely földrészen vitáznának, azt jelekkel (signis metalibus) megjelölve, királyi mértékkel megmérve, v. ha mérni nem lehet, fogott bírókkal együtt szemmel becsüljék fel az ország joga (lex) szerint, majd elfogultság nélkül (amore favore odio precio vel timore cuiuslibet partis postergatis), hitükre (iuxta ortodoxe sue fidei constanciam atque puritatem, magis intuendo eternalia quam transitoria) nézzék meg, hogy melyik fél mutatott valósabb, egyértelműbb és régebbi határjeleket, és milyenek ezek (újak v. régiek, árkok, vermek, gödrök, kövek, vizek, patakok, források, sziklák, hegyek, dombok, völgyek, fák, fatönkök v. földhalmok, és milyen jellel vannak ezek megjelölve), majd a káptalan máj. 1-jére (ad oct. Georgii) tegyen jelentést – [Somus]-i Péter mesterrel kiküldték tanúságul kanonoktársukat: Lombus János mestert, akik ápr. 25-én Péterrel, a Scepus-i egyház olvasókanonokával (Benedek prépost képviselőjével) és Miklós mesterrel a mondott birtokokra mentek, és bár mindezt a nádor oklevelének megfelelően el akarták végezni, de mivel Sándor plébános (akinek a király parancsából és a nádor meghagyásából Péter mesterrel együtt jelen kellett volna lennie) általuk többször hívva és 4 napig e birtokokon várva nem jelent meg, ezért, valamint a Bodrog és Tycia