Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

206 de ők nem tudták eldönteni, ezek határjelek avagy földhalmok; 2 földjel egy út mellett, az egyikről László azt mondta, hogy Tymar határjele; a mondott 4 határjel, ahol Miklós azt mondta, hogy a László által megmutatott határ az elsőtől kezdve e 4 határjelig (amik közül 1 az övé) Kysfalud birtokon belül van, és a teljes vitás föld, amit mindkét határmutatás körbevesz, az ő Kysfalud birtokához tartozik (Leukus fia: Péter mester a birtokbejárás idején bizonyos okból nem volt jelen és nem is küldött senkit maga helyett, de a beszámoló idején a konvent előtt megvallotta, hogy amit László e vitás földrészen mondott v. tett, ő teljesen elfogadja); mindezek után fogott bírókkal a vitás földet nem mérve, hanem szemmel megtekintve 2 ekényire, a Tyza folyóbeli halászóvizeket 2, az egyéb vizekben levőket pedig 4, wlgariter Tonya nevű halfogóhoz (captura pisscium) elégségesnek becsülték az ország joga (lex) szerint. Habár mindkét fél a fenti módon és határok mentén megmutatott birtokjogokat a sajátjainak nevezte, de mivel a konvent jelentése alapján László mester a birtokbejáráskor e 2 ekényi és 6 halfogónyi kiterjedésű, a mondott határok alatti vitás földet jobban és egyértelműbben mutatta meg, ezért Konth Miklós nádor a vele ülésező nemesekkel az ország szokása szerint a 6 halfogót 6 ekényire becsülve meghagyta, hogy Batur-i Bereck fia János fia: László mester [1367.] ápr. 26-án (2. die oct. Pasce) a Lelez-i konvent tanúságaival (akik kiküldésére a nádor az oklevelével kérte a konventet), továbbá Ibron-i Albert fia: Pál v. Nogfalw-i János fia: Vince v. Nogfalw-i Bálint fia: János v. Tereche-i János fia: László nádori emberrel (Miklós felperes részére), ill. Janusy-i Bereck v. Lorand v. Mihály (Cantor dicti) v. Miklós fia: Péter v. András fia: Péter v. Pilys-i Lukács fia: Miklós nádori emberrel (az alperesek részére) a szomszédok és Miklós v. képviselője jelenlétében a vitás földrészt a mondott határok mentén járja be, és az egyik határjelnél huszonnegyed-magával, nemesekkel arról, hogy az általa megmutatott határok alatti föld az ő és Péter Tymar és Weyche nevű birtokához tartozik és mindig is azok határain belül volt, az öveiket megoldva, mezítláb, földet a fejük fölé emelve, miként földre esküt tenni szokás, tegyen le esküt, és ha László az esküjét a társaival együtt a mondott napon és helyen leteszi, akkor e vitás földet a mondott határok alatt iktassák Lászlónak és Leukus fia: Péternek, ha pedig László nem akar v. nem tud esküt tenni, akkor e földet Kysfalud-i János fia: Miklósnak hagyják örök birtoklásra, majd a konvent jelentését a felek Szt. György oktávájára (ad oct. Georgii) vigyék el Miklós nádornak, aki engedélyezte a feleknek, hogy megegyezzenek, ha a perük milyenségének megfelelően őt a békebírsággal kiengesztelik. Szt. György oktáváján (időközben Kont Miklós nádor meghalt és a nádori honor-ba a király Lászlót emelte) Kysfalud-i János fia: Miklós felperes, ill. Batur-i Bereck fia János fia: László mester és Batur-i Leukus fia: Péter alperesek bemutatták László nádornak a Lelez-i konvent jelentését (l. 271. szám), majd a nádor (ahogy hivatala megköveteli) megkérdezte a feleket, hogy a közöttük a konvent oklevele szerint történt megegyezést betartják-e, avagy annak bármiben ellentmondanak, mire ők egyhangúlag és többször is megismételve azt felelték, hogy azt teljesen megőrzik úgy, ahogy a konvent oklevelében szerepel, és annak nem mondanak ellent sem most, sem a jövőben. Erről a nádor függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wyssegrad, 12. die oct. Georgii, a. d. 1367.