Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

200 (f. V. an. Ramispalmarum) Péter fia: László kiküldte ismét a saját és fivérei: Imre, István és Miklós familiárisait és jobbágyait, akikkel Pousa és András már felbecsült birtokrészeit Pousa fiai részeivel, valamint Pousa felesége és leánya Poduinya és Oressya birtokokon levő jogaival együtt kifoszttatta, a becslés után e birtokokra telepített jobbágyokat elkergettette, elfogatott, nagyon megveretett és elkergettetett egy Maren nevű jobbágyot, aki fát vitt Pousa feleségének és gyerekeinek, egy Pál nevű jobbágyot a birtokukra hurcoltatott lakni, a szőlőket pedig magának elfoglaltatta, megmetszettette és megkapáltatta; ezenfelül Castellan (dict.) Péter fiai a mondott birtokrészen levő vetéseket nap mint nap letiporva tönkreteszik szüntelenül, és fenyegetik azokat a jobbágyokat, akik e birtokrészekre akarnak költözni, és teszik ezt azért, hogy Pousa feleségét és gyermekeit (puer, infans) elűzve e birtokokat maguknak tudják bitorolni. Megtudták továbbá, hogy Péter fiai ápr. 8-án (f. V. an. Ramispalmarum) bizonyos szolgáikat (servus) és jobbágyaikat Pousa és András, valamint Pousa fiai és leánya birtokrészein levő elhagyatott házakba (amiket ők tönkretettek) küldték mintegy lakni, azért, hogy őket látva az ezekből elűzött jobbágyok ne merjenek oda visszatérni. A comes és a káptalan embere saját szemükkel látták a lerombolt házakat, kivágott erdőket, az elvitt és Péter fiai birtokán lakó Pál jobbágyot, a megkínzott Márkot, a Péter fiai által elfoglalt és művelt szőlőket, valamint a kegyetlenül megvert és súlyosan beteg Maren-t. D. f. II. p. oct. Philippi et Jacobi, a. d. superius annotato. [1367.] E.: Dl. 33 756. (HDA. NRA. 987. 4.) Papír. Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét töredékei. K.: Smič. XIV. 30–33. 319. 1367. máj. 11. Buda [I.] Lajos király (H) Zagoryan-i Péter fia: János a maga és fivére (uterinus frater): Mihály nevében előadott kérésére és oklevél-bemutatása alapján nekik és örököseiknek új pecsétjével ellátott oklevelében átírja és megerősíti a csanádi káptalan jelentését a Zagoryan nevű birtokuk és tartozékai bejárásáról és határjelei emeléséről (l. 276. szám), nem érintve más jogokat. Ha jelen oklevelet visszaviszik neki, privilegiális formában adja majd ki. D. Bude, f. III. p. App. Mychaelis, a. d. 1367. E.: Dl. 5549. (NRA. 681. 8.) Előlapja alján: perlecta et correcta. Hátlapján középkori (Zegeryen névalakkal) és újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint nagypecsét kövonala. Á.: a 620. számú oklevélben. Eltérő névalakja: Zagaryan ~ Zeguryan. K.: Krassó III. 80–81. (E. alapján) és 81–86. (Á. alapján, Á.-ban.); Doc. Rom. Hist. C. XIII. 367–368. (román fordítással)