Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

102 124. 1367. márc. 4. Visegrád Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy (miként erről másik oklevele szól) amikor az uralkodó Zudor (dict.) György mester, az aulája lovagja érdemeiért a szlavóniai (regnum Sclauonie), egykor Gora comitatusban, most Zágráb megyében levő, a királyi adományozáshoz tartozó Makrycha nevű birtokot (amit bizonyos emberek addig titokban birtokoltak) György mesternek és fivéreinek: Péter, István, Mihály, Simon, János és Imre mestereknek adta (miként ezt a György képviselője által az országbírónak bemutatott királyi oklevél tartalmazta), és György 1366. jan. 26-án (2. die Conv. Pauli, a. prox. transacto) a szomszédok jelenlétében Makrycha birtokot a királyi adományozáshoz tartozónak találva az uralkodó írásos parancsára kiküldött András fia: Posa királyi emberrel és Márton prebendarius pappal (sacerdos), a csázmai káptalan tanúságával magának és fivéreinek királyi adomány címén iktattatni akarta, Wlchak fia: Antal, Obran fia: Gergely, Rodoan fia: Bagdan és Mylouan fia: Kyrin ezt tilalmazták, állítva, hogy e birtok hozzájuk tartozik oklevelekkel, ezért őket a vonatkozó és általuk bemutatni vállalt okleveleikkel együtt György ellenében febr. 25-re (oct. Cinerum) a királyi jelenlét elé idézték (ahogy mindez a csázmai káptalan szintén bemutatott oklevelében szerepelt). Az oklevelek bemutatása az országbíró perhalasztó oklevelei szerint végül nov. 8-ra (oct. OO. SS.) jutott, mikor is megjelent egyrészről Korh-i János fia: János (György mester nevében a zágrábi káptalan ügyvédvalló levelével), másrészről Mylouan fia: Kyrin és Volk fia: Tamás (a maguk és a többi alperes nevében a csázmai káptalan ügyvédvalló levelével), és kérték az országbírótól a megegyezés lehetőségét, amit megkapva utóbb visszatértek, és elmondták, hogy az ügyben úgy egyeztek meg, hogy mivel Kyrin, Volk fia: Tamás, Lohouygh-i Antal, Gergely és Raduan fia: Bagdan felismerték, hogy semmiféle joguk és tulajdonuk nincs Makricha birtokon és tartozékain, hanem az a királyi adományozáshoz tartozik, ezért visszavonva perüket Makricha birtokot minden haszonvétellel és tartozékkal, főleg Lohouich, Bodoroch és Graduch telkekkel v. birtokokkal Zudor (dict.) György mesternek, fivéreinek és örököseiknek átengedték, semmiféle remélt jogot és tulajdont abban maguknak és leszármazottaiknak meg nem tartva, hanem mindezt György mesterre és fivéreire ruházva, a birtok és tartozékai ügyében kiadott okleveleiket pedig érvénytelenítették. Mivel Makricha birtok és tartozékai iktatásához szükséges volt kiküldeni a királyi és csázmai káptalani embereket, ezért az országbíró írásban kérte a káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel a királyi ember [1367.] jan. 1-jén (in die Strennarum) a szomszédok jelenlétében Makricha birtokot minden tartozékával, főleg Lohouigh, Bodoroch és Graduch telkekkel v. birtokokkal iktassa György mesternek, a fivéreinek és örököseiknek, az alperesek és mások ellentmondása esetén is (mivel a birtok visszavétele idején senki más nem mondott ellent az iktatásnak az alpereseken kívül, ők pedig a birtokot átadták Györgynek és fivéreinek). Ha mások valamiféle jogot remélnek e birtokban, a perüket az iktatás után folytassák le a jog rendje szerint, amikor akarják, a káptalan pedig tegyen jelentést a királynak febr. 9-re (oct. Purif. B. virg.). Akkor János fia: János (György mester nevében királyi ügyvédvalló levéllel) bemutatta a csázmai káptalan jelentését, miszerint az országbíró kérésének megfelelően kiküldték