Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. L. 1366. (Budapest–Szeged, 2020.)
Documenta
895. 1366. okt. 8. Visegrád Vilmos pécsi p�sp�k, [I.] Lajos király (H) kápolnaispánja és titkos kancellárja el�tt (miként err�l �t másik oklevele tájékoztatta) megjelent egyrészr�l Rozgon-i János fia: Lászl� mester a maga és Péter fia: L�rinc, az � unokatestvére (frater patruelis) nevében a Jazow-i konvent �gyvédvall� levelével, valamint Rozgon-i Mikl�s kisfiai (puer): Lászl�, István és Simon nevében �gyvédvall� levél nélk�l, másrészr�l Bykche-i János fia: V�r�s (Rufus) Mihály mester és Mihály fia: István, és megvallották, hogy azon perben, amit Mihály mester és István a nagyanyjuk (ava) révén Rozgon birtokb�l és annak tartozékaib�l nekik jár� leánynegyed �gyében e Rozgon-i nemesek ellenében máj. 1-jén (oct. Georgii) Konth Mikl�s nádor (H), a kunok bírája el�tt viseltek, �gy egyeztek meg, hogy a Rozgon-i nemesek ezért Mihálynak és Istvánnak 275 aranyforintot v. ennyi forgalomban lev� dénárt fizetnek okt. 6-án (oct. Mychaelis) a kápolnaispán el�tt (ha az id�pontot elmulasztják, v. a kifizetést királyi v. királynéi oklevéllel v. a hadsereg okán v. más kifogással kés�bbi id�pontra halasztják, akkor az �sszeg kétszerese s�jtsa �ket), Mihály és István pedig akkor az �sszeget megkapva a leánynegyed �gyében a Rozgon-i nemeseknek a kápolnaispán igazol� oklevelét ki kell adassák. Okt. 6-án megjelent Vilmos el�tt V�r�s (Rufus) István (Rozgon-i Lászl� és Rozgon-i Péter fia: L�rinc nevében a Jazou-i konvent �gyvédvall� levelével), Mikl�s mondott kisfiai nevében pedig Domokos fia: Lászl� �gyvédvall� levél nélk�l, és kifizették a 275 aranyforintot ezen Mihály mester fiának: Jánosnak (aki a fehérvári Szt. István királyegyház keresztesei konventje �gyvédvall� levelével jelent meg az apja nevében) és Mihály fia: Istvánnak, ami után János képvisel��és István a mondott asszony leánynegyede okán nyugtatták és felmentették a Rozgon-i nemeseket. Err�l Vilmos kápolnaispánsága királyi pecsétjével (sigillo regio quo pretextu honoris ipsius comitatus capelle regie utimur) ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wysegrad, 3. die oct. Mychaelis, a. d. 1366. E.: Dl. 5502. (NRA. 564. 19.) Hátlapján k�zépkori és �jkori kezekt�l tárgymegjel�lések. F�gg�pecsét z�ld fonata. K.: Katona, Hist. crit. X. 398–400; F. IX/3. 600–602. (a pecsét leírásával) 896. 1366. okt. 9. A pannonhalmi (Sacer mons Pannonie) Szt. Márton-monostor konventje tudatja, hogy Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbír�ja d�ntéshoz� oklevelének megfelel�en – Henrik Pilys-i apát Kywrth-i Kis (Parvus) Péter királyi emberrel (a maga részére) és Nezkene-i András királyi emberrel (András hántai prépost részére) a konvent tan�ságai (akik kik�ldését István comes ezen oklevelével kérte t�l�k) jelenlétében okt. 6-án (oct. Mychaelis) Kyshanta birtokot a szomszédok és András hántai (Hantensis) prépost v. annak képvisel�je jelenlétében járja be a korábbi határjáráskor általa megmutatott határok mentén Berfeulde f�ld fel�l, majd az egyik határjelnél az �lt�zetében, kezeit a mellére helyezve, a rendje regulája szokása szerint hitére, lelkiismeretére és státuszára mondja el, hogy az általa megmutatott határjelek val�sak és egyháza Kyshanta birtokát k�l�nítik el a hántai egyház Berfeulde nev� f�ldjét�l, e vitás f�ld sosem tartozott Berfeulde-hez, miként most sem, hanem régt�l fogva mindig is egyháza Kyshanta birtokáé volt; ha ezt megteszi, e határok szerint a vitás f�ldet �j határjelek emelésével Kyshanta birtokhoz csatolva iktassák az apátnak, ha pedig mindezt nem mondja el, akkor a vitás f�ldet a prépost képvisel�je által megmutatott határoknak megfelel�en, azokat fel�jítva a hántai prépost Berfeulde nev�� f�ldjéhez csatolva a prépostnak és egyházának mint sajátjukat iktassák; a felek és mások (mivel az apáton kív�l senki más nem tilalmazott a korábbi bejárás során) nem mondhatnak 388
