Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. L. 1366. (Budapest–Szeged, 2020.)

Documenta

nekik királyi oklevel�k van, amit színe el�tt be is mutattak, de a boraik, gabonáik és s�jaik után a címzettek most az ezen elrendezésen és a királyi oklevél tartalmán t�li harmincadot szednek és csikarnak ki t�l�k, ami sosem volt máskor (alias) szokás. Ezért a király utasítja a címzetteket, hogy a mondott megegyezésen és a királyi oklevél tartalmán t�l e polgárok és a hozzájuk tartoz�k borai, gabonái v. b�zái és s�jai után t�bb harmincadot ne kérjenek v. szedjenek, hanem �ket a király oklevelének megfelel�en a mondott megegyezésben a harmincad szedése �gyében tartsák meg. Jelen oklevél maradjon a polgároknál. D. in Visegrad, in fe. Decoll. Johannis Bapt., a. d. 1366. E.: Zágráb Város T�rténeti Lt. Diplomata 4. 38. (Df. 255 433.) Hiányos papír. Hátlapján azonos és �jkori kezekt�l tárgymegjel�lések, valamint kis pecsét nyoma alatt: commissio d[omine] regine. K.: Tkal�i�, Mon. civ. Zagr. I. 233–234; Smi�. XIII. 566–567. 793. 1366. aug. 29. Visegrád [I.] Lajos királynak (H) elmondta János Lelez-i prépost, hogy Zenthelesebeth-i Borsod fia: János (Péter néhai Lelez-i prépost famulus-a és rokona), amikor az ura: ezen Péter haldoklott, a prépost t�bbi familiárisait a prépost házáb�l ravaszul elcsalva ez�st serlegeket, más holmikat (clenodia) és a Szt. Kereszt-egyház pénzét (amit a prépost az egyház javításához gy�jt�tt �ssze és tett félre) elvette és ezekkel megsz�k�tt, a Lelez-i egyház joga sérelmére és kárára. Ezért a király utasítja a veszprémi káptalant, hogy k�ldjék ki tan�ságukat, akivel Tot-i János fia: Lászl� v. Byk-i Tekus fia: Tamás v. Zentus-i Makow fia: János királyi ember idézze (evocare) Borsod fia: Jánost okt. 20-ra (quind. oct. Mychelis) személyes és nem képvisel� általi megjelenésre János prépost ellenében, majd a káptalan tegyen jelentést a királynak. D. in Wyssegrad, 2. die Augustini, a. d. 1366. Á.: a 827. szám� oklevélben. 794. 1366. aug. 29. Visegrád [I.] Lajos királynak (H) és anyjának, a királynénak elpanaszolta Pál testvér, a Beel-i monostor apátja, hogy bár [I.] Szt. István király privilegiális adományáb�l a Kamarun-i rév és vásár teljes vámja a monostorhoz tartozna, de Kamarun-i Donch fia Mikl�s mester fia: Péter elfoglalva tartja e vám kétharmadát v. t�bbet, az apát embereinek v. vámszed�inek csak addig engedi, hogy a kell� és régi m�don beszedjék e vám megfelel� részét, aminek tulajdonában eddig a monostor volt, amíg az ezen vásárra érkez��kalmárok az áruikat a vásár helyére v. onnan el viszik, a t�bbit pedig Péter magának szedi be a vásároz�k szállásain (descensibus et hospiciis forensium); és hogy a monostor kezén lev� vámrészt ellehetetlenítse, az ezen vásáron mindig is szokott halpiacot (coempcio seu mercacio piscium) a saját ter�letére (ad alium locum sue potestatis) v. másik napra akarja áttenni, az apát és konventje joga sérelmére. Ezért a király utasítja a pannonhalmi (Sacermons Pannonie) Szt. Mártonkonventet, hogy k�ldjék ki tan�ságukat, akivel Nema-i Péter fia: Kopaz v. Zyrk-i Lorand v. Paznan-i Nemes (dict.) István v. Kyseech-i Domokos fia: János királyi ember megtudva az igazságot minderr�l, mondja meg Péternek a király szavával, hogy a monostor ezen vámrésze további elfoglalását�l álljon el és azt a jogos és kell� m�don a monostornak engedje teljesen beszedni, sem a halpiac helyét, sem a napját ne merészelje megváltoztatni, hanem azt a megszokott m�don, változtatás nélk�l engedje maradni. Ha Péter mindezt nem fogadja 348