Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. L. 1366. (Budapest–Szeged, 2020.)
Documenta
elfoglalva tartják és hatalmaskodva használják az erdélyi egyház joga sérelmére – a felek népei egymással sokszor �sszecsaptak, miként mindezt a királynak elmondták. Az uralkod� �r�k békét �hajtván a felek k�z�tt, elrendelte, hogy [e vitás f�ldet, mivel] arr�l és annak határair�l a feleknek királyi okleveleik vannak, Jara-i Péter, Dénes erdélyi vajda (magnificus baro), a bulgáriai [Budin] város és ker�lete kapitánya alvajdája – akit a király Zech-i Mikl�ssal, Dalmácia és Horváto. (regnorum nostrorum Dalmacie et Crouacie) bánjával, Zudar Péter királyi pohárnokmesterrel és Lászl� királyi orvossal (artis medicine magistro nostro physico) e vitás f�ld megtekintésére kik�ld�tt – a váradi káptalan tan�sága jelenlétében ossza két egyenl� részre, az Igen-i népek ellentmondása esetén is, akikre a király �r�k hallgatást r� ki. Ezért utasítja a káptalant, hogy k�ldjék ki egyszer� kanonokságnál magasabb mélt�ságot visel� tan�ságukat, akivel Péter erdélyi alvajda, speciális királyi ember e vitás f�ldet a szomszédok �sszehívásával (az Igen-i királyi népek esetleges tilalmazása ellenére is) ossza 2 egyenl� részre, az egyik felét Saard p�sp�ki falu fel�l Domokos p�sp�knek, egyházának és ezen falujának, a másik felét Igen királyi falunak és az ottani népeknek iktassa �r�k birtoklásra, a kell� helyeken �j határjeleket emelve, majd a káptalan tegyen jelentést, belefoglalva abba jelen oklevelet. D. in Alba Giulie, in crastino Margarete, a. d. 1366. Á.: 1. Váradi kápt., 1367. febr. 5. Dl. 30 393. (GYKOL. Centuriae L. 98.) Hiányos. 2. Á. 1. > Lackfi Imre erdélyi vajda, 1369. nov. 11. > Erdélyi kápt., 1761. Dl. 73 631. (Teleki cs. marosvásárhelyi lt. 29.) 3. Á. 1. > Erdélyi kápt. okleveleinek rekvizítorai, 1669. j�n. 16. Dl. 73 722. (Uo. 176. 177.) 4. Erdélyi kápt., 1787. Á. 1. alapján, azzal azonos jelzet alatt. Má.: 1. Á. 1. alapján, azzal azonos jelzet alatt, �jkori. 2. Á. 3. alapján, azzal azonos jelzet alatt, �jkori. 3. Dl. 31 172. (GYKOL. Protocolla. Liber metalium. pag. 169-170.) XVII. századi. 4. Dl. 37 060. (Erdélyi kincstári lt. Fisc. 9. 34. B.) Újkori. K.: Katona, Hist. crit. X. 372–374; F. IX/3. 550–552; Densu�ianu I/2. 130–131; Teleki I. 151–152. (Á.-ban.); ZW. II. 266–268; Doc. Rom. Hist. C. XIII. 212–215. (román fordítással) R.: Erd. kápt. jegyz. 27. szám; Erdélyi Okm. IV. 511. szám. 657. 1366. j�l. 14. A vasvári káptalan tudatja, hogy szín�k el�tt Chuzd-i János mester comes és a Supprun megyei szolgabír�k egyezség- és k�telezvénylevelének megfelel�en Peresnye-i István fia: István j�l. 13-án (in fe. Margarethe) 10 pensa-val számolva 1 márkát tartozott fizetni Ilonának (Pogh-i Gyure fia István feleségének, Kuchk-i Kozma leányának) az anyja: Erzsébet nemes asszony (egykor Zemere-i Cyser fia Mikl�s �zvegye, majd ezen Kozma felesége) hitbéréért és jegyajándékáért, amik Ilonának ezen Mikl�s Suppron megyei Zemered birtokon lev�� része István fia: Istvánnál lev��kétharmadáb�l járnak. J�l. 13-án Gerusd-i Lászl� fia: Domokos (István fia: István famulus-a és képvisel�je ezen ura nevében a nádor �gyvédvall� levelével) az 1 márkát dénárokban kifizette a káptalan el�tt Ilonának, aki ezért az �gyben István fia: Istvánt nyugtatta a káptalan el�tt. D. 2. die termini prenotati, a. d. 1366. E.: Dl. 41 670. (M�z. Ta. Jankovich.) Hátlapján �jkori kézt�l tárgymegjel�lés, valamint pecsét k�rvonala. Má.: Ue. jelzet alatt, XX. századi. K.: F. IX/7. 554–555. 289
