Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. L. 1366. (Budapest–Szeged, 2020.)
Documenta
Rodna-ba tart� �t szélén; másik hegyoldal; Tukas faluba foly� patak két hegy k�zt; vulgariter Altalwsvin nev� �svény egy hegyoldalra; ue. �svény a Fatayhigh nev� hegy tetejére; ezen hegy; Paulmeze nev� helynél 2 �j határjel, amik elk�l�nítik a Fata-i nemesek f�ldjeit nyugat fel�l és Noghdemeter királyi falu f�ldjeit kelet fel�l; Teulghbirch nev�� hegy; patak; szánt�f�ldek �sszesen 4 hold hossz�ságban; Roznapataka patak; nádasvessz�s rét, aminek egyik fele 3 hold hossz�ságban észak fel�l Terpenie falu határáig a Fata-i nemeseknek, a másik fele dél fel�l e királyi népeknek és Noghdemeter falunak jutott; Terpenie falu határjele, ahol Fata és Noghdemeter falvak határai véget érnek. A Tukas falu melletti Zamus foly� a Fata-i nemeseknek és a Noghdemeter-i királyi népeknek mindig k�z�s használatra kell maradjon e királyi emberek rendelkezése szerint. Lajos annak érdekében, hogy a királyi emberek által Tukas és Noghdemeter falvak k�z�tti, a felek jelenlétében és egyetértésével elvégzett határ-elk�l�nítés és rendelkezések �r�kre megmaradjanak és ezeket senki ne vonhassa vissza, titkospecsétes oklevelet bocsát ki a feleknek, amit ha visszavisznek neki, nagypecsétes privilégiumában ad majd ki. D. in Zekuluasarhel, in fe. Nat. Johannis Bapt., a. d. 1366. K.: ZW. II. 254–256. (Nagydemeter k�zség lt.-ában volt egykori E.-je alapján, eszerint el�lapja alján v�r�s viasz� titkospecsét alatt: assecuracio ipsorum Benedicti archidiaconi et Stephani filii Pouse militis.); Doc. Rom. Hist. C. XIII. 153–156. (román fordítással) Tá.: Erdélyi kápt., 1380. j�n. 29. > Erdélyi alvajdák, 1442. okt. 15. Dl. 44 336. (M�z. Ta. Torma.) Eltér� névalakjai: Fatha, Naghdemeter ~ Nagdemether, Pankotha, Posa, Thewkes ~ Thevkes, Rodwa, Altalwswin, Fathyhych [!], Paulmezee, Theughtermch [!], Rozwapathaka, Terpenye, Zekeluasarhel. R.: Erdélyi Okm. IV. 488. szám. 530. 1366. j�n. 24. Székelyvásárhely [I.] Lajos király 1366. j�n. 24-én (in fe. Nat. Johannis Bapt., a. d. 1366.) Zekuluasarhel-en kiadott titkospecsétes nyílt oklevelében Hagmas, más néven Desfolua birtokot meger�sítette [Haranglab-i] Pál fia: Mihálynak, akihez [V.] István és [I.] Károly király (H) privilégiumaival az tartozott. Tá.: Lackfi Imre erdélyi vajda, 1372. ápr. 29. Dl. 5995. (Erdélyi kincstári lt. Fisc. 3. 131. A.) K.: ZW. II. 380–381. (Tá.-ban.); Doc. Rom. Hist. C. XIV. 192. (román fordítás: 195.) (mindkett� Tá.-ban.) R.: Erdélyi Okm. IV. 489. szám. 531. 1366. j�n. 24. Pozsony [I.] Lajos király (H) a Reyka-i, gy�ri (Jaurinum), Kamaron-i, Sytuateu-i, esztergomi (Strigonium), Zwb-i, Wyssegrad-i és �budai (Vetus Buda) vámszed�knek: � és anyja, a királyné a f�papokkal és bár�kkal tanácsot tartva a vízivámok szedését így �jítják meg: minden sajka v. haj� után, amik Wienna-b�l v. máshonnan kenyerekkel és más kereskedelmi árukkal (kivéve a gy�m�lcs�ket és fazekakat) megrakodva tartanak az országba, a keresked�k minden mondott vámhelyen a haj� v. sajka szélességének minden lába után (singulis vestigiis seu pedis humani longitudinibus per medium et latitudinem ipsius navis seu carine metiendis) 1 forintot fizessenk vámként, és �ket a vámszed�k további vámfizetésre, 239
