Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. L. 1366. (Budapest–Szeged, 2020.)

Documenta

nem nemesekt�l és bármiféle helyzet� és állapot� emberekt�l megtudták, hogy Tuteus fia: Mikl�s mester 1361. ápr. 7-én (f. IV. p. oct. Pasce, in predicto a.) a cinkosaival hatalmaskodva Tarnuk birtokr�l Péter mester �sszes ott lak� jobbágyát gyalázkodva elkergette. Ezután Péter azt mondta, hogy mivel Mikl�s mester (Lászl� mester fivére) férfi�r�k�s nélk�l hunyt el, és minden birtoka Lászl� mesterre háramlott, ezért a tudományvev� oklevelekben leírt hatalmaskodás �gyét Lászl� ellen folytatja le. Erre Balaseyfalua-i Balasey fia: Simon (Tuteus fia: Lászl� mester nevében a Peechwarad-i konvent �gyvédvall� levelével) azt mondta, hogy Lászl� fivére: a már elhunyt Mikl�s teljesen ártatlan volt Péter vádjában, és ennek igazolására Lászl� mester a Bodrogh megyei szomszédos és megyei nemesek és egyéb emberek k�z�s tudományvétellel t�rtén� tan�sításának kész magát alávetni. Ám mivel Péter ezt a maga részér�l nem vállalta, hanem a 3 tudományvev� oklevél alapján kért igazságot az országbír�t�l, ezért István comes a vele bíráskod� bár�kkal és nemesekkel meghagyta, hogy Tuteus fia: Lászl� mester huszon�t�d-magával, nemesekkel szept. 15-én (oct. Nat. virg. glor.) a Peechwarad-i konvent el�tt tegyen esk�t arr�l, hogy Mikl�s ártatlan volt Péter vádjában, majd a konvent jelentését a felek okt. 6-ra (oct. Mychaelis) vigyék el az országbír�nak. D. in Vyssegrad, 12. die termini prenotati, a. d. 1366. Az országbír� megadja a lehet�séget a feleknek, hogy minderr�l megegyezzenek, ha akarnak. D. ut supra. E.: Dl. 77 368. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. B. 468.) Papír. Hátlapján azonos kézt�l tárgymegjel�lés, valamint zár�pecsét t�redékei. K.: Z. III. 296–298. 360. (1366. máj. 19. után) A Symig-i konvent idéz�levele szerint amikor [Gy�rgy leánya, Kakonya-i Bereck felesége:] Erzsébet nemes asszony a királyi emberrel és a konvent (István comes [országbír�] okleveles kérésére kik�ld�tt) tan�ságával máj. 19-én (f. III. an. Penth.) a szomszédok �sszehívásával a Kakonya és Senthtrinitas birtokokon lev� birtokrészekre ment, amiket ezen Gy�rgy fiai és leányai: Tamás, Mikl�s, Ágnes és Margit (vagyis az asszony fi�-és leánytestvérei) bizonyos idegeneknek (advena) adtak, és ezeket t�rvényesen visszavéve a saját joga nevében a királyi és konventi emberrel magának iktattatni akarta, Tamás (Haholth-i Mihály fia János officialis-a, ezen ura nevében) ezt tilalmazta, ezért Jánost ott és aznap a királyi és konventi emberek j�l. 8-ra (quind. Nat. Johannis Bapt.) a királyi jelenlét elé idézték Erzsébet ellenében. Tá.: Szécsi Mikl�s országbír�, 1372. jan. 17. Dl. 41 864. (M�z. Ta. Vétel 1877.) R.: Borsa I., Somogy m. Lt. Évk. 29 (1998) 33. 361. 1366. máj. 20. Kolozsvár [I.] Lajos király (H) a váradi káptalannak: elmondta neki Kallow-i Lászl� fia: Mihály a maga és fivére: Ubul nevében, hogy egy famulus-uk és képvisel�j�k Ubul néhai felesége ruháit és egyéb, t�bb mint 100 márkát ér��javait – amiket az asszony az esk�v�je idején vitt magával, a halála után pedig Mihály és Ubul megígérték, hogy ezeket Tamashyda-i János fia: Mikl�snak, az asszony fivérének visszaadják – bemutatta a káptalan el�tt, de mivel Mikl�s famulus-ának nem volt akkor �gyvédvall� levele, amivel ezen ura nevében kiadathatta volna err�l a káptalan igazol�levelét, ezért Ubulék képvisel�je ezeket a javakat Gyukmyn váradi polgárnál, annak Waradinum-i házában hagyta ideiglenes �rzésre, ám Mikl�s e ruhákat és javakat Gyukmyn-t�l csalárdul átvette és elvitte, Mihály és Ubul tudta 180