Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIX. 1365. (Budapest–Szeged, 2020.)

Documenta

302. 1365. j�n. 18. Bulgária, Vidin város mellett Kont Mikl�s nádor (H), a kunok bírája Kis (Parvus) Pál és az esztergomi érsek – a nádor frater-e és komája (compater) – számos egyéb szerviense kérésére elengedi Lengel (dict.) János fiainak: Leukus-nek és Ábrahámnak azt a 16 márka bírságot, amikben �ket bárki ellenében elmarasztalta, nem érintve azonban peres ellenfeleik részét. D. in regno Bulgarie, prope civitatem Bodoniensem, f. IV. p. Corporis Christi, a. d. 1365. E.: Dl. 52 079. (Kállay cs. lt. 1300. 1479.) Papír. Hátlapján pecsét t�redékes nyoma. R.: Kállay 1561. szám. 303. [1365.] j�n. 18. Avignon [V. Orbán pápa] Lászl�nak, a bencés rendi, gy

�ri egyházmegyei, k�zvetlen�l a pápa alá tartoz� (nullius) pannonhalmi (Sacermons Panonie) Szt. Márton-monostor apátjának: nemrég (nuper) Syffrid apát elhunyt, és a monostor konventje Lászl�t, a pécsi egyházmegyei Saxzar-i [!] monostor apátját választotta egyhang�lag a Szt. Márton-monostor apátjává (val�szín�leg nem tudva az alábbi pápai rendelkezésr�l), amit Lászl� elfogadott, majd a consistorium-ban a pápa el�tt a választást el�adatta. Mivel a pápa a monostor meg�resedett kormányzásának bet�ltését (provisio) kizár�lag a saját rendelkezésének tartotta meg, érvénytelennek nyilvánítva, ha mások bármilyen hatásk�rrel err�l d�ntenek, a választást érvénytelennek vélte, de vég�l tartva a monostor hossz� �resedését�l és értes�lve arr�l, hogy Lászl� a Saxzar-i monostor kormányzását j�l ellátta, ezért �t a Szt. Márton-monostor apátjának nevezi ki, rábízva annak egyházi és világi gondozását és irányítását. D. Avinione, XIV. Kal. Jul, pápasága 3. évében. [1365.] Ugyanígy a Szt. Márton-monostor konventjének, intve �ket, hogy engedelmeskedjenek Lászl� apátnak. Reg.: ASV. Reg. Aven. Vol. 160. fol. 37r. (Df. 289 778.) R.: V. Orbán, LC. 15724. szám. 304. [1365.] j�n. 18. Avignon [V.] Orbán pápa Andruin kardinálisnak, az apostoli szék legátusának: más levelében megírta neki, hogy � és [IV.] Károly r�mai császár az egyház és a R�mai Birodalom f�ldjeit lerombol� [zsoldos]társaságok (comitiva) ellen sz�vetséget k�t�ttek, és ennek támogatására a kardinális az itáliai uralkod�kat kérje fel. A császár a Franciao.-ban és Itáliában lev� társaságok kapcsán, egy�ttérezve [V.] Károly francia királlyal, akit a társaságok szerfelett zaklatnak, és remélve, hogy [I.] Lajos király (V) átkelést enged majd országán át a társaságok seregeinek (gens), felajánlotta, hogy e seregeket Franciao. határait�l egészen Magyaro.-ig a saját k�ltségén zsoldba fogadja (conducere), de csak akkor, ha a magyar király szándékár�l megbizonyosodott. Úgy hírlik, hogy a francia király ezen társaságokkal már majdnem megegyezett, miszerint távoznak országáb�l és sosem térnek oda vissza, így már csak a magyar király véleményére 163