Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIX. 1365. (Budapest–Szeged, 2020.)

Documenta

283. [1365.] j�n. 2. Avignon [V.] Orbán pápa [I.] Lajos királynak (V): megfontolva, hogy Lajosnak van elad�sor� (in etate proxima nuptui constituta) neptis-e (néhai fivére, István leánya): Erzsébet, akinek házasságár�l már tárgyaltak, az ifj� (adolescens) F�l�p, Burgundia hercege, [V.] Károly francia király fivére pedig el�kel� fejedelmek vérrokona, továbbá a Franciao. és Magyaro. k�z�tti rokonság meg�jítása, Lajos tr�nja, országa és az egész kereszténység dics�sége és stabilitása érdekében, és mivel Erzsébet ennél megfelel�bb és tiszteletremélt�bb házasságot nem is k�thetne, a pápa javasolja, hogy Lajos adja férjhez Erzsébetet F�l�ph�z. D. Avinione, IV. Non. Jun., pápasága 3. évében. [1365.] K.: Theiner II. 71; Wenzel, Dipl. eml. II. 638–639; V. Orbán, LSC. 1798. szám. (ASV. Reg. Vat. Vol. 247. fol. 108r. alapján.) 284. [1365.] j�n. 2. Avignon [V.] Orbán pápa azonos tartalm� oklevele Erzsébet [anya]királynénak (U). D. Avinione, IV. Non. Jun., pápasága 3. évében. [1365.] K.: Theiner II. 71. R.: V. Orbán, LSC. 1799. szám. (ASV. Reg. Vat. Vol. 247. fol. 108v. alapján.) 285. [1365.] j�n. 2. Avignon [V.] Orbán pápa Vilmos pécsi p�sp�knek: a F�l�p, Burgundia hercege, [V.] Károly francia király fivére és Erzsébet, [I.] Lajos király (H) neptis-e k�z�tti házasság �gyében írt Lajosnak és Erzsébet id. királynénak (U), amiket jelen levélhez mellékel. Mivel a pápa �gy véli, ez a magyar király és országa hasznára válna, és Erzsébetet a király nem is tudná tiszteletremélt�bb és jobb házasságba adni, ezért kéri Vilmost, hogy a királynál és a királynénál a házasság megk�tése érdekében járjon el. D. Avinione, IV. Non. Jun., pápasága 3. évében. [1365.] Ugyanígy István [! ∋: Mikl�s] esztergomi és Tamás kalocsai érseknek, Lászl� veszprémi, János váci, Domokos csanádi (Cenad) és István zágrábi p�sp�knek, Kont Mikl�s nádornak (U), Dénes erdélyi vajdának, Mikl�s [fia:] Mikl�snak, a királyi k�ria [!] ajt�náll�mesterének, Bebek István országbír�nak, János királyi tárnokmesternek, Sech-i Mikl�snak, Dalmácia és Horváto. bánjának. K.: Theiner II. 71–72. R.: V. Orbán, LSC. 1800–1808. szám. (ASV. Reg. Vat. Vol. 247. fol. 108v–109r. alapján.) 156