Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVIII. 1364. (Budapest–Szeged, 2018.)
Documenta
mondták, még számos határjel�k van, de ezekhez a királyi és konventi emberek a rossz id�járás miatt (propter temporis [importunitatem]) nem tudtak odamenni; még 3 határjelr�l (ezekb�l 2 fa, az egyik Hatarfa, a másik k�vekkel halmozott; a harmadik k�-határjel ezen hegyen) mondták, hogy az �véké, de ennek a p�sp�k ellentmondott. Mivel sem a p�sp�k, sem e nemesek által mutatott határjelek nem látsz�dtak megfelel�en a nagy h� miatt és ezért a határok megmutatásában a felek nem értettek egyet, ezért a királyi emberek a felek k�z�tti bejárt vitás f�ldrészt, szemmel megtekintve annak min�ségét, mennyiségét, hasznát és értékét, fogott bír�kkal 2,5 ekényire becs�lték. D. 6. die diei reambulacionis et metarum ostensionis, a. d. 1364. E.: 1. ZML. Mohács el�tti oklevelek 12. (Df. 253 839.) Helyenként hiányos és fakult. Hátlapján azonos kézt�l tárgymegjel�lés (....ad oct. fe. B. Georgii mart. ...), valamint mandorla alak� zár�pecsét k�rvonala. Kortárs kézt�l: [leh�zva:] ...filiorum Egidii et filiorum Nicolai et filiorum Johannis...; in oct. S. Mychaelis ad oct. OO. SS. pro in causam attracto Blasius filius Petri de Vrs, Ladizlaus de Kal, Johannes filius Salamonis de Hene, Johannes filius Nicolai de Kal, Stephanus de Echyr, Stephanus filius Dominici de Hene, Dominicus de Kapuch. Ex in Nicolaus filius Simonis pro se personaliter, pro aliis vero cum Vesprimiensis solvit nobis. 2. VEML. Veszprémi kápt. hh. lt. Metales 12. (Df. 230 028.) Er �sen foltos és hiányos. Hátlapján azonos és �jkori kézt�l tárgymegjel�lések, valamint zár�pecsét t�redékei. Eltér� névalakjai: Arukfew, Gepew. Má.: E. 1.-el azonos jelzet alatt, �jkori. A kiegészítések innen val�k. 154. [1364. márc. 4.] [A velencei tanács] meghagyja notarius-ának: menjen a krétai érsekhez és a ciprusi király kancellárjához, és s�rgesse �ket, hogy írjanak Magyaro. (H) királyának (akinek sok olyan f�ldje és tengerparti helye van, amiken seregek átkelnének), hogy gondoskodjon élelemr�l, amit az e f�ldeken átkel� seregek a pénz�kért megkaphatnak. K.: Ljubi� IV. 64. (Secreta consilii rogatorum c. velencei államk�nyv alapján, e dátummal.) 155. 1364. márc. 5. [I.] Lajos király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli d.) kinyilvánítja, hogy mivel számára szerfelett kedvez� id�ben Wlkozlow fia: Latk a boszniai (regnum Boznense) Cluch nev� várat minden tartozékával �nként átadta neki, és ezáltal a királyi felségnek és a Szent Koronának h�dolatot mutatott, ezért Latk j�szándékát viszonozva (habár Cluch vár a királyé volt) Lajos cserébe a szlav�niai (regnum nostrum Sclauonie) Borsonowch királyi várat Zenthomas (ahol Szt. Tamás apostol-egyház van), Zobochyna (ahol Szt. János evangélista-egyház van) és a Kotonya foly� melletti Kotonya (ahol Mindenszentek-egyház van) nev� falvakkal és mindezek haszonvételeivel (vámok, j�vedelmek, halász�helyek, vizek, Gay nev� erd�k, rétek, kaszál�k, malmok, malomhelyek, szánt�f�ldek, trágyázott és legel�nek használt f�ldek), azon határok alatt, amikkel ezen vár eddig a király nevében �rizve volt, Latk-nak, a fiainak és �r�k�seiknek adományozza �r�kjog� birtoklásra, ezen fel�l elengedi nekik királyi kegyességb�l (pietas, liberalitas regia) és speciális kegyb�l a nyestb�rad�kat (collectam seu exaccionem marturinarum), amikkel a Borsonowch várhoz tartoz� emberek a királynak tartoztak, levéve teljesen a király, valamint 92
