Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVIII. 1364. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

vel�k mindezt megvallassák, s ha ezt nem tudnák megtenni, akkor feln�ttkoruk (adulta hora) elérkeztével, Lászl� és Márton esetleges kérésére kell �ket a konvent elé állítani ez �gyben, a mondott b�ntetés terhe alatt; a felek a konvent jelentését minderr�l máj. 1-jére (oct. Georgii) viszik el a nádornak. Akkor megjelentek színe el�tt egyrészr�l Donch fia: Lászl�, a fia: Márton és Péter fia: L�rinc, másrészr�l Tamás fiai, és bár a Lelez-i konvent oklevelének bemutatásával kinyilvánították, hogy Lászl�, Márton és Péter fiai Laccha birtokot az oklevélben szerepl� határok alatt Tamás fiainak, János fiának: Lászl�nak és János leányának iktatták, de Tamás fiai e határokkal nem voltak megelégedve, ezért Lászl�, Márton és L�rinc a maguk, távollev� frater-eik és azok fiai nevében (akik terhét magukra vették a fentebbi b�ntetés alatt) vállalták, hogy Laccha birtokot az alábbi határokkal adják majd át az alpereseknek, hatalombajban val� elbukás b�ntetésével, ha másként tennének. Laccha birtok ezen határai a felek elmondása szerint: f�zfa Cheke birtok szomszédságában; nagy rét; wlgo Ereztuen (dict.) erd� egy domb alatt, aminél 2 f�ldjelet kell emelni, amik Cheyke és Laccha birtokokat k�l�nítik el; a Laccha-r�l nyugat felé tart� �t egy másik, észak felé tart� �tig; Berch; Gerus faluba vezet� �t; wlgariter Tyuissesmezde nev� t�vises hely; ezen Mezde-n át egy hold f�ld hossz�ság; szánt�f�ldek, cserjések és t�lgyfák; k�rtefák, ahol 3 határjelet kell emelni, amik Laccha, Cheyke és Semyen birtokokat k�l�nítik el, ahol Laccha elhagyja Cheyke-t és Geres birtokkal tart határt; [szánt�]f�ldek végénél cserjések k�z�tt régi határjel; a Laccha falub�l Geres faluba tart� �t; Berch; f�ves �t a Karachazeg nev� helyig, egy [másik �tig] és a Haraztus nev� helyig; Rakatyeser (dict.) mocsaras hely; [Veth]homoka nev� hegy; �t; [ezen hegy] vége; hegyek; Feuldgath nev� hely; ezen hegyek; rét; Er (dict.) mocsaras hely; nagy csonk; Kenderfeulde nev� szánt�f�ldek; �t; rét; Sarnyapathaka (dict.) Er a Laccha falub�l Damuch faluba vezet� �tig, erd�kig és egy Gath nev� átkel�ig (transitus); �t a Mohnyamezeye nev� mez�ig, amit teljesen Laccha falunak hagynak. Az erd�k, halász�vizek és a Tycia foly� �gyében a nádor k�telezvénylevelének megfelel�en a felek a mondott nemesek d�ntésének vetették alá magukat. Tamás fiai és János fia: Lászl� a Tarkan-i és Beel-i nemesek Perbenyk, Cheyke és más falvakban lak� jobbágyainak a saját használat� erdej�kh�z fa szállítására és más sz�kségesek megszerzésére Laccha birtokon át (ami Tamás fiaihoz és János fiához és leányához ker�lt) szabad utat v. átkelést kell adjanak. Mivel Laccha birtok határjelei emeléséhez sz�kséges volt kik�ldeni a nádori embereket és a Lelez-i konvent tan�ságait mindkét fél részére, ezért a nádor írásban kérte a konventet, hogy k�ldjék ki tan�ságaikat, akik jelenlétében j�l. 1-jén (oct. Nat. Johannis Bapt.) Donch fia: Lászl�, a fia: Márton és L�rinc fia: Péter engedjék Laccha birtok határjeleit Tamás fiainak, János fiának és leányának elhelyezni és felemelni, a mondott b�ntetés terhe alatt, majd a konvent okt. 6-ra (oct. Mychaelis) tegyen jelentést. Akkor egyrészr�l Donch fia: Lászl�, másrészr�l Máté (Mathyus) fia: Lászl� (Tamás fiai: Simon, Lászl� és Imre nevében a konvent �gyvédvall� levelével) bemutatták a nádornak a konvent jelentését (l. 574. szám). Mivel eszerint Laccha birtok határjeleit a szomszédok és a felek jelenlétében a nádori és konventi emberek ellentmond� nélk�l felemelték, és a nádor kérdésére a felek sem ennek, sem a teljes megegyezésnek nem mondtak ellent, ezért a nádor Laccha birtokot a konvent levelében leírt határok alatt Tamás fiainak, János fiának és leányának hagyja �r�k birtoklásra, a felek k�z�tti megegyezést változatlanul érvényben hagyva. Err�l f�gg�pecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wissegrad, 24. die termini prenotati, a. d. 1364. E.: Dl. 77 339. (Zichy cs. zsélyi lt. 214. C. 58.) Hátlapján k�zépkori kézt�l tárgymegjel�lés (Tharkan névalakkal). F�gg�pecsét z�ld fonata. K.: Z. III. 257–270. 430